A probléma a személyé
A probléma csak a személlyel történő azonosulásként jelenik meg. Az igazság nem ismeri a problémát, mivel a
jelenlét állapotában a probléma az észlelés pillanatában megsemmisül. A Lét
mindig problémamentes. A Lét elutasítása, kétségbevonása és jelenlétének
megkérdőjelezése hozza létre a problémát a személy részére. Ha megtagadod a
Jelen Pillanatot, azzal megtagadsz mindent, ami az élet. Megszűnik az áramlás
és az elme átvéve az irányítást a nem-Lét állapota felé igyekszik. Ezzel
létrehozva a test feszültségét, ami a későbbiekben betegséghez vezethet. Ha
visszaállítva a figyelmet ismét a Lét állapotába kerülünk, akkor megszabadulva
minden feszültségtől és problémától az élet teljessége bontakozik ki számunkra.
A probléma megjelenése mögött egy „megállított” gondolat, gondolatfolyam áll,
amihez ragaszkodik a figyelem. Különböző elemzéssel és értelmezéssel azt a
tudatban tartva folyamatos kondicionált érzésekkel visszaigazolva valóságként
éljük meg. A Jelenlét soha nem ítélkező, megkülönböztető, elutasító, hanem
mindig elfogadó, elengedő, és mindenre Igent mondó. Semmi nem tud az életedben
igazi problémát produkálni csak, ha az időt létrehozva ragaszkodunk annak
létéhez. A múltról és a jövőről alkotott elképzeléseink hitetik el velünk
valaminek a tartósságát és az állandóságát. Mivel az igazi természetünk a Csend
és a nyugalom Léteként van jelen, ezért csak ezen keresztül észlelhető bárminek
a mozgása és változása. Ezért maga az Élet ennek a Csendnek a része. Ha a
probléma igazi lenne, akkor az élet sem tudna tovább mozdulni, míg az ki nem
javítódik. De mivel csak illúzió, ezért a valóságban nincs is jelen a Lét
formájaként. Ha elvesszük a figyelmünket a probléma történetéről, automatikusan
megszűnik a hozzá kapcsolódó érzéssel együtt. Ha tartósan figyelünk rá, akkor
az idő létrejöttével folyamatosnak és jelenlévőnek észleljük azt. Ezért mindent
megpróbálunk elkövetni, hogy mielőbb megszabaduljunk tőle. De, ha a figyelem
rajta marad, akkor a történet és ezáltal a probléma is marad. A feszültség nő,
a félelem nő és a bizonyosság a probléma jelenlétéről egyre stabilabbnak tűnik.
AZ egyetlen lehetőség, ha minden figyelem lekerül a gondolatokról és a belső
Csend erejének hívására eggyé válunk a Csenddel. A Csendről való gondolkodás és
az elképzelés továbbra is az elme világában tart minket, amely csak a keresést
erősíti meg a személy számára. AZ igazság felismerése, mindig az Önmegadáson
keresztül mindennek az elengedésével jár együtt. Még az elengedést is el kell
engedni, mert amíg azt gondolom, hogy van valami, amit el kell engedni, azzal
tartom fenn, a van valami gondolatát. Ha átengedem magam a teljes
ismeretlennek, akkor van igazán lehetőségem arra, hogy felismerjem a pillanaton
keresztül az élet teljességét abban a tiszta formában, ahogy az tényleg
megmutatja magát a számomra. Ezzel viszont a probléma léte is megsemmisül még
mielőtt maradandó figyelembe részesülne a személy számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése