Nagy dilemmában voltam, hogy elkezdjem-e ezt a blogot, vagy jobban teszem, ha megtartom magamnak azokat a felismeréseket, amiket az életem során megtapasztaltam. Annyian írtak már erről a témáról – mivel ez most nagy divat -, hogy nem igazán volt kedvem beállni ebbe a hosszú sorba. Én nem szeretnék sem pozitív gondolkodást tanítani, sem rávilágítani arra, hogy mi a tuti változás módszere. Csak egyszerűen megosztom a kedves olvasóval önmagam életútjának a tapasztalatát, ahogyan azt járva folyamatosan felismertem, hogy ki nem vagyok. Ez viszont elvezetett oda, hogy felismerjem azt, aki valójában vagyok. Nem a Horváth Mónikának nevezett test, nem az évek alatt kialakított személyiségképem, nem az elmém által kivetített külvilág, nem a gondolatok, érzések és főleg nem egy elképzelés. Megtanultam, hogy az élet illúziója egy hatalmas nagy játék a térben. A legtöbben a spirituális úton elindulva, azt akarják elérni, hogy a külső világukban létrejöjjön egy változás. Pedig egyedül csak azzal tudok foglalkozni, hogy Ki vagyok? Ahhoz hogy ezt felismerjem meg kell ismerni a világ működését, hiszen én is ennek a része vagyok. Hasonló kérdések foglalkoztattak, mint mi a végtelen, honnan származik a gondolat, mi az az érzés, amin keresztül állandóan azt érzem, hogy Vagyok, mi a világ értelme és egyáltalán van e értelme… ? Ehhez persze az utat végig kell járni. Meg kell ismerni a személyiségképet, amiről azt hiszed, hogy Te vagy. Azután rájössz arra, hogy ez csak egy tanult rendszer és tovább kell lépni, mert a válaszokat nem itt találod meg. Életstílusoddá kell váljon, hogy mindig magadon legyen a figyelem és a másikat hagyd békén! Le kell szokni arról, hogy kitaláld, ő mit gondol, mit érez, miért csinálja, miért nem csinálja, miért olyan amilyen…! Fel kell ismerni a test érzelmi vezérlőrendszerét, megérteni a gondolataid igazi motivációját és elengedni az elképzeléseket mindenről! Elengedni a külvilághoz való ragaszkodást és a körülményekkel való azonosulást. És persze ami a legfontosabb ezt a mindennapi életünkben is alkalmazni!
Ezek persze csak apró momentumok, amiket itt megemlítettem, de mégis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy felismerjem, mindent magamért teszek, hiszen ez az igazi Önismeret lényege. Vagyis Önmagam megismerése a tiszta valóságában, egyszerűségében, és tökéletességében. Az ÉN itt persze nem a személyes egót jelenti, hanem azt a mérhetetlen tökéletességet és teljességet a végtelenen keresztül, ami az örök feltétel nélküliséget hordozza magában a tiszta tudatosság megnyilvánulása által.
EZ VAGYOK ÉN!!
Nagy dilemmában voltam, hogy elkezdjem-e ezt a blogot, vagy jobban teszem, ha megtartom magamnak azokat a felismeréseket, amiket az életem során megtapasztaltam. Annyian írtak már erről a témáról – mivel ez most nagy divat -, hogy nem igazán volt kedvem beállni ebbe a hosszú sorba. Én nem szeretnék sem pozitív gondolkodást tanítani, sem rávilágítani arra, hogy mi a tuti változás módszere. Csak egyszerűen megosztom a kedves olvasóval önmagam életútjának a tapasztalatát, ahogyan azt járva folyamatosan felismertem, hogy ki nem vagyok. Ez viszont elvezetett oda, hogy felismerjem azt, aki valójában vagyok. Nem a Horváth Mónikának nevezett test, nem az évek alatt kialakított személyiségképem, nem az elmém által kivetített külvilág, nem a gondolatok, érzések és főleg nem egy elképzelés. Megtanultam, hogy az élet illúziója egy hatalmas nagy játék a térben. A legtöbben a spirituális úton elindulva, azt akarják elérni, hogy a külső világukban létrejöjjön egy változás. Pedig egyedül csak azzal tudok foglalkozni, hogy Ki vagyok? Ahhoz hogy ezt felismerjem meg kell ismerni a világ működését, hiszen én is ennek a része vagyok. Hasonló kérdések foglalkoztattak, mint mi a végtelen, honnan származik a gondolat, mi az az érzés, amin keresztül állandóan azt érzem, hogy Vagyok, mi a világ értelme és egyáltalán van e értelme… ? Ehhez persze az utat végig kell járni. Meg kell ismerni a személyiségképet, amiről azt hiszed, hogy Te vagy. Azután rájössz arra, hogy ez csak egy tanult rendszer és tovább kell lépni, mert a válaszokat nem itt találod meg. Életstílusoddá kell váljon, hogy mindig magadon legyen a figyelem és a másikat hagyd békén! Le kell szokni arról, hogy kitaláld, ő mit gondol, mit érez, miért csinálja, miért nem csinálja, miért olyan amilyen…! Fel kell ismerni a test érzelmi vezérlőrendszerét, megérteni a gondolataid igazi motivációját és elengedni az elképzeléseket mindenről! Elengedni a külvilághoz való ragaszkodást és a körülményekkel való azonosulást. És persze ami a legfontosabb ezt a mindennapi életünkben is alkalmazni!
Ezek persze csak apró momentumok, amiket itt megemlítettem, de mégis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy felismerjem, mindent magamért teszek, hiszen ez az igazi Önismeret lényege. Vagyis Önmagam megismerése a tiszta valóságában, egyszerűségében, és tökéletességében. Az ÉN itt persze nem a személyes egót jelenti, hanem azt a mérhetetlen tökéletességet és teljességet a végtelenen keresztül, ami az örök feltétel nélküliséget hordozza magában a tiszta tudatosság megnyilvánulása által.
Továbbra is szeretném megemlíteni, hogy ebben a megnyilvánulásban szavakat használunk, amihez semmilyen értelmezés nem tartozik, hanem egy tiszta lehetőség mindenki számára, hogy bárki is olvassa ezeket az írásokat, pont azt fogja jelenteni neki, amivel az olvasó feltölti azt! Hogy én mit is akartam megnyilvánítani és formába önteni, azt rajtam kívül ebben a pillanatban senki sem tudja, viszont mindenki lehetőséget kap arra, hogy önmagát lássa meg az írásokon keresztül, bármit is gondoljon róla!
EZ VAGYOK ÉN!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése