A feltétel nélküliség jelenléte
Az emberek
többségének szinte mindig van egy elképzelése arról, hogy mi a feltétel
nélküliség és a feltétel nélküli szeretet. Mikor szembesülnek bizonyos élethelyzetekkel,
akkor állandó ítéleteket alkotnak arról, hogy ez jó vagy nem, tehet-e ilyet
Isten vagy nem, igazságos vagy nem…stb. (Itt nem az egyházi ítélkező, félelmet
keltő Istenről beszélek, amit szintén a személy éltet, elvárások alapján.) A
Létezés soha nem különböztet meg semmit sem, ezért mindent felhasznál
eszközként, hogy a személy figyelmét az Igaz Létezésre irányítsa. Ha kell
halált, betegséget, tragédiát…. is. Ezt persze a személy nem nézi jó szemmel és
máris kialakul az a tévhite, hogy ez nem lehet Isten akarata. Abba nem gondol
bele, hogy máris ezzel megcáfolta Isten mindenhatóságát, hiszen ha ezeknek a
borzalmas élethelyzeteknek a történésébe nem szól bele, akkor máris Igent
mondott annak létezésére, ezért az tükrözi az akaratát, vagyis annak
létrejöttét. Sokan felháborodnak ezen, mert azt tanulták, hogy a jó semmilyen
nehézséget, érzelmi és fizikális fájdalmat nem jelenthet. Akkor, mikor szülőként
hirtelen egy rántással visszahúzzuk a gyermeket az útszéléről, esetleg ráordítunk,
hogy az autó ne üsse el és a gyermek megijed, illetve fizikális fájdalmat érez
a karjában a rántástól, akkor is azt mondjuk, hogy én ezt nem szeretetből tettem?
Ez a fájdalom okozás is a szeretet tükröződésének a jelenléte volt! Vagy erre azt
mondjuk, hogy ez más! A szeretet mindig mindenkit arra fog motiválni, hogy
éljen nem pedig arra, hogy szenvedjen! Minden megnyilvánulási forma és
tapasztalat ezt szolgája ebben a világban. Addig, amíg a személy ezt
megkérdőjelezi, és nem ezt ismeri fel az életben, addig folyamatosan
szenvedésként éli meg a mindennapjait. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy mit
is jelent az, hogy feltétel nélküli! Persze rögtön rámondják, de igen én tudom,
mit jelent! Ha mégis szembesül egy
olyan tapasztalással, amit az értelmezési rendszere nem fogad el, vagy esetleg
nem ért vele egyet, máris megkérdőjelezi azt. A feltétel nélküliben nincs
kivétel! Semmilyen! Az a minden és a bármi. A minden, az nem válogat, a bármi
nem tesz kivételt! Az ego, mivel állandóan ítélkezik és elvár, ezért nem tud
mit kezdeni ezzel. Számára fontos, hogy mindig legyenek kivételek és ítéletek.
Nem tud e nélkül létezni. Ezért, ha a személy észreveszi, hogy nem feltétel
nélküli, máris felismerheti az egóval történő azonosulás jelenlétét, ami nem a
természetes jelenlét állapota, hanem a Létezés valamilyen formájának az
elutasítása. Az isteni akarat szent és sérthetetlen, illetve mindenható! Ha a
személy meghatározza, hogy Isten milyen formában jelenhet meg szeretetként
(mert azt csak úgy tudja elfogadni az ego), akkor máris a személy irányít. De
ez is Isten akarata, hogy a személy azt higgye, hogy irányíthat, azért, hogy
felismerje, ez sem történhet meg Isten akarata nélkül. Még az is az isteni
színjáték része, hogy az ego irányításának illúziója létezik. Ez az eszköz arra,
hogy a személy felismerje az Igazság jelenlétét. Ha zuhan egy gép, Isten
akarata, hogy az azon jelenlévők azonnali önátadásként éljék meg az isteni
jelenlétet, hiszen ilyenkor biztos, hogy nincs ateista a gépen. Ha valakinek
nagy fájdalma van, a, Istenhez imádkozik, hogy szabadítsa meg a fájdalomtól. Ha valaki
tönkre megy, nem marad más számára, csak az isteni jelenlét felismerése. Ha egy
gyermek megbetegszik, akkor a szülő imádkozik. Ezek azok az élethelyzetek,
mikor már nem marad más választás, csak az önátadás. Ez az mikor az ego, már nem tud
irányítani, mert kifogyott az ötletekből, nem működnek a dolgok az eddigi
hitrendszer alapján. Ezek alapján a szabad akarat is csak egy illúzió, az
isteni játéknak egy eszköze. Soha nem tud, semmi megtörténni anélkül, hogy a
Létezés azt ne akarná. Bárhogyan döntünk, bármit teszünk, azt a személy csak
annak következtében tudja megtenni, hogy az már megjelent a térben egy
energiaként, azaz egy finom formaként. Minden azt szolgája, hogy a személy
elengedve személyként való azonosulását, ismerje fel a személytelent. Ebből
indul ki minden és ebbe az irányba tér vissza a fizikális világ tapasztalásaként. Ezt csak
akkor tudja felismerni a személy, ha megvan benne a tiszta alázat a Létezés
minden formája felé, hogy tükörként felismerje mindenben az Igazság jelenlétét,
vagyis az Istenit. Ismét hangsúlyozom, kivétel nélkül! Ugyanis csak így létezhet
a szolgálat. Minden szolgál engem abban, hogy felismerjem azt, aki Vagyok! Ha
ez, bármikor megkérdőjeleződik, akkor az ego azt az illúziót kelti, hogy ő az
irányító. De ez is, azért történhet meg, mert ez a tapasztalat és annak
következménye szolgálja a legjobban a személyt, annak felismerésében, hogy ez
csak egy illúzió. A teljes átadása mindennek, csak ennek felismerésével tud megtörténni!
Addig, míg a legkisebb kételkedés megjelenik, addig a feltétel nélküliség megkérdőjelezésén
van a figyelem, ezért nem tud megtapasztalódni a feltétel nélküli. Így a
szeretet is csak a feltételek tükrében tapasztalódik meg, a boldogság is a
feltételeket tükrözheti, és az élet is feltételekhez van kötve!
