A szerelem fényében

Az igaz Szerelmemnek

hálával és köszönettel

Mikor fellobban a láng és megérint Téged, mélységes, őszinte vágyat érzel.
Felemelve a tiszta szeretetben átadod magad ennek a gyönyörnek.
Boldog vagy és nem törődsz semmivel, csak ezzel az egy érzéssel,
mert hiszed, hogy véget nem érhet.
Aztán egyszer csak megpihen és elenged Téged,
mert mélyebb és teljesebb utat mutat Neked, a feltétel nélküliséget.
Mikor elengedsz mindent és a másik ember a Te szíved igaz része, beteljesedve lelkeddel, feltétel nélkül megosztod önmagad vele.
Nem számít a zord vita, a kétség és a félelem tudod, hogy csak Ő létezik általad, benned.
Majd újra fellobban az érzések tüze és táncot járva már korosabb testeddel,
megéled vele az igaz mélységű Szerelmet.
Az órák, napok, hetek eltűnnek előled és a végtelen, időtlen Létezés veszi át a szerepet.
Boldog vagy a Létedben, az érzésben, a személlyel, a személytelennel,
mert az örök szerelemnek szentelted az Életed.
Hálás vagy Neki az öröklétben, mert megadta Neked a lehetőséget,
hogy felismerd általa az őszinte Szeretetet.
Boldog vagy, ha ránézel, mert a szemén keresztül visszatükröződik minden, az egész életed.
S mikor öregségetekben kart karba öltve a szeretet feltétel nélküliségében megöleled,
és könnyes szemmel mondasz neki köszönetet a Hála mélységével,
akkor átérzed, hogy bármi is történt, mindez megérte.
Mindent megkaptál, amit csak lehetett!
Ennél nagyobb kincs nincs az életben, mint az, hogy a Társadat, Szerelmedet, Létedet,
egy másik emberen keresztül ismered fel a végtelen térben.
A Szeretet mélységes, a Szerelem tüzes, az idő korlátolt az időtlen pedig teljes.
Ha mindezt megéled a párod mellett, megtaláltad az igaz szerelmet,
mely a feltétel nélküli Szeretet boldog gyermeke.