A megvilágosodásról

A megvilágosodás misztikuma

Az útkeresés az elme számára egy fontos lépés, hiszen ezáltal felismeri, hogy az, amit eddig gondolt magáról és a világról, nem a valóság. Ilyenkor teszi fel azt a kérdést, hogy igen ám, de mi a valóság és mi az igazság? Elindul az úton, hogy megkeresse a válaszokat, ami megérteti vele, hogy kicsoda, vagy micsoda Ő.  Az első lépések a személyiség felismerésén keresztül történnek, hiszen ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, először is azt kell tudnunk, hogy kik nem vagyunk. Itt belemegyünk a gyermekkorba, a szülői drámákba és tudatosítjuk a folyamatos szerepjátékainkat. Majd ezután, ha tényleg tovább akarunk lépni, akkor ezt a pillanatnyi élethelyzetünkön és más személyeken keresztül a tükröződés játékán keresztül újra és újra felismerjük. Ha a spirituális ego beleragad ezekbe a személyiség információkba, akkor megáll, és folyamatosan csak az én tudom, te még nem tartasz ott játékkal, becsapva magát kizárja a gyakorlati lehetőséget az életéből, mert fél igazán szembenézni a saját torzított énképével. Fél attól, hogy az eddig gondosan felépített világa és énképe összedől és megsemmisül. Ragaszkodik a, milyen vagyok, ez vagyok, az vagyok, te ilyen vagy, olyan vagy gondolataihoz és az információk birtokában a gyakorlati megélést teljesen kizárja. Még mindig mások, a körülmények, és a személyes történetek határozzák meg az életét és fontos számára, hogy a környezete milyennek látja őt. Így fenn kell tartania a külvilág számára egy spirituális ruhába öltöztetett torz képet önmagáról, amit hamis önismeretként él meg az elme birodalmában. Ezért nem kész az irányítás átadására és nem mer továbblépni a valós önismeret világába, ahol már a Ki vagyok én? kérdés, a felismerések motivációja. Itt már nem a körülötted lévő világ a fontos, hanem az, hogy önmagadként ismerd fel az Univerzum természetét, hogy elmélkedj a gondolatok, érzések illúzióján és a végtelen belső lét jelen pillanatán. Elengeded az idő fogalmát és a jelen pillanatról való gondolkodás helyett, a pillanat idő nélküli megélése válik az életed alapjává.

Fontos, hogy minden elképzelés tűnjön el, hiszen addig, míg ezek motiválnak a felismerésre, addig fenntartasz egy képet, vagy esetleg egy történetet a megvilágosodásról. Ezáltal viszont keresed a megvilágosodást, ami által a jelen pillanatban a „még nem vagyok AZ”, gondolatod motivál a keresésre. Arról nem beszélve, hogy ha valaki keres valamit, akkor kell lenni egy elképzelésnek, hogy mit keres, különben nem ismerné fel azt, amit talál. Sajnos e miatt nagyon sokan vonnak kétségbe mestereket, mert nem felelnek meg a személy által kivetített „mesteri” elképzelésnek, illetve nem kapják meg azt, amit ők elképzeltek arról, hogy mit kellene a mesternek számukra nyújtania. Azt viszont, amit kaptak, míg mellettük voltak észrevétlen marad a számukra. Így a mesterüket megkérdőjelezve és sokszor beszennyezve lépnek tovább. Ezáltal kizárva magukat egy lehetőségből, amit a jelen pillanat adott számukra, csak azért mert az ott kapott lehetőség az elmevilágukba nem illett bele.

Az irányítás, hogy mit akarok a felismerés "útján", már nincs jelen, a keresés sincs jelen, hiszen minden elképzelés arról, hogy mit keresel és Ki vagy Te eltűnik a folyamat során. Eltűnik az a gondolat, hogy ez az egész valami misztikum, hogy csoda történik, hogy lesz egy tapasztalat, amit fenn kell tartani, mert biztos ez volt AZ. Hogy várok valamire, amiről azt gondolom, hogy majd ez lesz AZ. Eltűnik a kiválasztottság érzése, hogy csak bizonyos személyekkel történhet meg a „csoda”. Te már most is AZ vagy. Ha nem lenne benned ez az érzés folyamatosan, akkor a felismerésre való vágy sem jelenhetne meg. Nem érezhetnéd, hogy van valami mélyebb, valami tágabb, valami megfoghatatlan, ami igazán Te vagy. És ha már érzed az erre való vágyat, akkor AZ, aki Te vagy valójában, annak ott kell lennie már most a pillanatban. Nem majd akkor, mikor odaérek, nem akkor mikor megtapasztalok valamit, nem akkor, mikor végig megyek az úton, hanem MOST. Így viszont már tudod, hogy nem keresel, hanem felismersz. Felismered azt, aki Most is vagy, az Igazság. Nem egy elképzelés, nem egy misztikum, nem egy csoda, hanem AZ.

Az igazi elengedésnél már csak a teljes önátadás létezik a feltétel nélküli elfogadáson keresztül a pillanatban. Ha egyszer tényleg felismered érzésben, hogy örökké megvilágosodott vagy, hogy soha nem kellett keresni senkit és semmit, soha nem voltál más, mint ami most is vagy, akkor már elengedve mindent, nem ragaszkodva semmihez sem, mindennek a létét elfogadva és megengedve, a végtelen természeteden keresztül észleled az illúzió világát. Eltűnik a személy, eltűnik a világról alkotott elképzelés, elvárás, megszűnik az idő fontossága, eltűnnek a célok, eltűnik az út és csak az egyszerű pillanat marad én nélkül, a tiszta teljességében kétségek és félelmek nélkül, végtelen szabadságként.