A Csend

Az, aki Vagy az maga a Csend teljessége

Ismered-e a Teljességet? Ismered a Csendet? Ismered-e azt, aki vagy? Figyeld meg, mit találsz! Be tudod-e azonosítani a válaszokat valamivel, vagy valakivel, ha nem gondolkozol a kérdésekről? Ha csak átadod önmagadat a térnek minden ismeret, tudás nélkül és csak figyelsz! De ne keresd a figyelmed irányát és célját! Csak hagyjál mindent magára és figyelj! Ne legyen tapasztalatod, amivel azonosítasz egy múltbeli „én” nélküli élményt! Ne legyen információs tudásod, ami alapján ismered a válaszokat! Ne legyen elképzelésed a végcélról, ami alapján elvárod, hogy mi legyen a felismerés eredménye! És ne keress, mert akkor az elme mozgása megtéveszthet! Légy maga az ismeretlen, a végtelen, a mozdulatlan, az időtlen, a tudás nélküli, a személy nélküli, a feltétel nélküli! Ne hozz megállapítást semmiről, ne értelmezz semmilyen tapasztalást és felismerést! Ne tudd, hogy ez AZ, csak légy jelen anélkül, hogy tudnál róla bármit is! Ne kérdezd, hogy ezt hogy csináld! Ne kérdezd, hogy ez lehetséges-e! Ne kérdezd, hogy ennek mi az értelme! Ne kérdezd, hogy ez meddig tart! Ne kérdezz semmit sem, csak figyelj! De arra ne figyelj, hogy figyelsz! Ne állapítsd meg, hogy Te most figyelsz valamit és vársz valamire! Csak légy a Csend! De ne az elme által értelmezett Csend! Nem a fizikális Csend, hanem az ismeretlen Csend. Add át magad a tényleges megszabadulásnak, az örök lemondásnak! De ezt ne keverd össze az elme által értelmezett megszabadulással és lemondással! Nem a fizikai világ tapasztalásáról kell lemondani és attól megszabadulni, ahogy sok útkereső értelmezi ezt. Hiszen a cél sem az, hogy elvonultan élj a világtól kiszolgáltatva általa, hanem az, hogy „a piactéren is tudj meditálni”, vagyis a világ teljességében is fel tudd ismerni azt, aki Vagy, anélkül, hogy mozdulnál bármerre is. A Csend felismerése a legnagyobb zűrzavar kellős középen is lehetséges, ha a világgal való azonosulásod megszűnik és csak annak észlelése marad, mint a forma tapasztalása a fizikális síkban. Önmagad Létét, - amin keresztül felismerődik a világ - nem tudod elhagyni soha, csak a gondolatok és az érzések tévesztik meg a figyelmet. Ezért nem ismered fel illúzióként a forma világának létét. Ha tudod, hogy ki nem vagy, akkor máris csak Önmagad tisztasága maradhat! A világ egyszerűen működik. Nem gondolkodik, nem akar, nem tud, nem értelmez és nem tart valamerre. Csak Létezik függetlenül bármitől és bárkitől. Nem tartozik senkihez és semmihez, hiszen minden a Te tükröződésed. A személy is Önmagad teljességének tükörképe. Nem akar elérni semmit, de nem is tilt semmit. Nem akar bizonyítani semmit, de nem is von kétségbe semmit. Nem akar tartozni semmihez és senkihez, de nem is tagad meg senkit és semmit és nem törekszik semmi felé. Egyszerűen csak Van. A Semmi által és minden nélkül. Ne ijesszen meg, hogy az elme nem talál kapaszkodót. Hiszen pont az a lényeg, hogy lecsússzon a tartós figyelem mindenről és ne születhessen meg az értelmezés. A Létezésnek nincs szüksége a dolgok és a tapasztalatok értelmezésére, ezt csak a személy gondolja így. Mivel azt érzi, ez jelenti az életet és azt, hogy Vagyok. Ha ez nem lenne, akkor semmi értelme nem lenne a világnak. Ebből következően azt gondolja, hogy a világnak csak akkor van jelentősége, ha tudjuk mindenről, hogy az mi és ehhez az ismerethez ragaszkodunk. De ez az illúzió. Neked nincs szükséged az értelmezésre, ahhoz hogy Legyél. Pont az értelmezés szüli meg a ragaszkodást, ezáltal létrehozza az elvárást, amely megalkotja a kétséget és így megszületik a félelem. Erre épül a személy egész élete, majd mindent elkövet, hogy bizonyítsa, ez nem létezik. De ezek csak az elme történetei és játékai, amit a személy elhisz és valóságnak él meg. Az összes szenvedését ez okozza. De az, aki Vagy, annak ezekre nincs szüksége, hiszen, ha nem születik meg az „elkülönült én”, akkor nem jelenik meg a hiány érzése és az egyedüliség érzése sem. A hiány, Önmagad észlelésének az elutasítását, vagyis a személyként való azonosulásodat jelenti, nem pedig a személy nélküliséged elfogadását.

A Csend teljességén keresztül szabadon jelenik meg a világ önmaga tiszta formájaként, az „elkülönült én” érintése nélkül. És, ha nincs elkülönülés, akkor minden rajtad keresztül jelenik meg és tükröződik vissza, a Csend fényétől megvilágítva.