Van-e különbség a „pozitív” és „negatív” gondolatok között?
A mai világ
legdivatosabb tanítása a pozitív gondolkodás. Vajon tényleg tudják-e az
emberek, hogy ez mit is jelent? Mikor folyamatosan azt hallom a spirituális és
ezoterikus tanításokban, hogy a pozitív gondolkodás milyen fontos, akkor
tényleg ledöbbenek azon, hogy a sok tanítási módszert oktató, végig sem
gondolja, hogy mit is tanít. Sulykolása a pozitív gondolkodásra nem jelent mást,
csak egy elvárás-megfelelés kapcsolatot. Lehet, hogy sokan meglepődnek azon,
amit írok és lehet, hogy lesznek, akik felháborodnak ezen, de igazából ezt csak
azok teszik meg, akik nem mernek mélyen belegondolni abba, hogy milyen
elutasításban vannak az igazi Önvalójukkal. Márpedig sokan szeretik a felületes
látszatot fenntartani a spirituális ego növelése céljából, hogy a pozitív
gondolkodásra szükség van. Tényleg a szavak szintjén, a kifejezés szintjén ez
igaz is lehet, de a mögé tett figyelem és motiváltság a legtöbb esetben már nem
ezt tükrözi.
Nézzük meg mit
is jelent az Univerzum igazsága általi természeti törvény szerint, a pozitív
gondolkodás. Mivel az Univerzumban nem létezik az idő, ezért minden maga a
pillanat (ez is csak a fizikális szint kifejezési eszköze, de a valóságban még
a pillanat sem létező). A végtelen szintén Univerzális természetesség, ezért
semmilyen viszonyítási pont nem jöhet létre benne. Így viszont se az ilyen, se
az olyan nem tud létezni általa. Vagyis a fizikális térben, mint a végtelen
Univerzum egy megnyilvánulási formájaként, a gondolat egyszerű léte tud csak megjelenni tapasztalataként. Ha nincs idő és nincs viszonyítási pont, akkor
csak a létezés vansága működik a pillanatban. Ha eszerint, vagyis az igaz
természeted szerint figyeled a gondolat megjelenését, akkor azok teljesek és
tökéletesek minden pillanatban. Miért? Mert Te is ebben a pillanatban ezt
tükrözöd önmagad igazságából a testen keresztül a személy felé. Ha bármikor
erről lekerül a figyelmed és a személlyel azonosítod magad, akkor megtagadva az
Univerzális természetedet csak elutasításként tudsz létezni a személy
azonosulásával. Akkor viszont tényleg szükséged van a pozitív és negatív
gondolatok megkülönböztetésére, mivel ezek pont az elutasításodat szolgálják. A
pozitív gondolkodás egy elvárás a jó felé, aminek meg kell felelni, ha az
életünket tökéletesen akarjuk élni. A negatív gondolat viszont elutasítása és
kétségbevonása a teljességnek, amitől meg kell szabadulni, ha jól akarjuk élni
az életünket. Ha természetes felismerésként tudatában vagy léted teljességének
és annak elutasítása nem történik meg, akkor nincs szükség pozitív gondolatokra.
Ha mégis megtörténik az elutasítás, akkor használja az elme a pozitívnak
nevezett irányt ahhoz, hogy fenntartsa azt a látszatot, mintha visszatértél
volna önmagadhoz. Ugyanis ha szükséged van a pozitív gondolatokra, annak a
jelenbeli rezgése az, hogy most még negatív vagy, ezzel a figyelem máris
visszatért az elutasító gondolatokhoz. De a valóságban a pozitív gondolatok
helyett elég az elutasító, vagyis a „negatív” gondolatok felismerése ahhoz,
hogy a jelenben visszaálljon a figyelem az igaz természetedre az elfogadásra. Nem
kell semmi mást tenni, vagyis a negatív gondolatok felismerése maga a
pozitivitás. Ezért nincs szükséged pozitív gondolatokra, hiszen azzal csak a negatív
irányt erősíted továbbra is. Például, ha
megállapítod, hogy rosszul reagáltál egy élethelyzetben valamire, akkor
ez már a jelenlét rezgésében felismerése és elfogadása a pillanatnak, hiszen
észrevetted a „negatív” reakciót. Ebből következik, hogy nincs is már más
dolgod, mint továbbmenni a következő pillanatra, mert ezzel az élet „kijavította”
magát. Ha viszont a felismerés után megállapítod, hogy akkor most kell valamit
tennem ahhoz, hogy én ezt kijavítsam, máris visszaállt a figyelem arra,
hogy még mindig fennáll a hiba jelenléte, ami javításra szorul. Ezzel el is
utasítottad az előbb megtörtént felismerést. Majd ha elfáradsz a pozitív
gondolatok kényszeres fenntartásában, és már nem figyelsz arra, hogy melyik
gondolat az, amelyik által azt gondolod, hogy jól fogsz működni, akkor
felteszed magadnak az igazi kérdést: Mi az igazság? És szép lassan elkezded
megfigyelni a gondolatok természetes létét.
Végre akkor megtapasztalod, hogy minden
pillanat önmagában mindig teljes és tökéletes az adott helyzetben. Nem létezik
az elutasítás, kétség, félelem, ezért nincs szükség a gondolatok megbontására
sem. A gondolatokat az elme a személyiségkép alapján osztja fel pozitív és
negatív oldalra attól függően, hogy azt gyermekként hogyan tanultad meg
értelmezni. Majd a későbbiekben pedig, milyen elvárásokat állítottál fel a
saját világképed alapján és ezt, hogyan illesztetted bele a mindennapi
életedbe. De sajnos ez még mindig nem az igazi ÉNed léte, hanem egy elképzelés
a világról, azaz amit gondolsz róla. Tehát ezek is, gondolatok által
kialakított gondolatsorok következményei. Az egész lényed alapja maga az
elfogadás, vagyis a Létezés. A Létezés csak valaminek a vansága által tud
működni, így annak tagadása a nem-létet „hozza létre”, ami viszont nem tud
létezni a Létezésben. Ha viszont nincs, akkor nem tudom elutasítani, ezért
nincs szükségem a pozitív hozzáállásra sem. Így önmagában csak pusztán gondolatok
vannak minden előjel nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése