Pozitív és negatív gondolatokról

Van-e különbség a „pozitív” és „negatív” gondolatok között?

A mai világ legdivatosabb tanítása a pozitív gondolkodás. Vajon tényleg tudják-e az emberek, hogy ez mit is jelent? Mikor folyamatosan azt hallom a spirituális és ezoterikus tanításokban, hogy a pozitív gondolkodás milyen fontos, akkor tényleg ledöbbenek azon, hogy a sok tanítási módszert oktató, végig sem gondolja, hogy mit is tanít. Sulykolása a pozitív gondolkodásra nem jelent mást, csak egy elvárás-megfelelés kapcsolatot. Lehet, hogy sokan meglepődnek azon, amit írok és lehet, hogy lesznek, akik felháborodnak ezen, de igazából ezt csak azok teszik meg, akik nem mernek mélyen belegondolni abba, hogy milyen elutasításban vannak az igazi Önvalójukkal. Márpedig sokan szeretik a felületes látszatot fenntartani a spirituális ego növelése céljából, hogy a pozitív gondolkodásra szükség van. Tényleg a szavak szintjén, a kifejezés szintjén ez igaz is lehet, de a mögé tett figyelem és motiváltság a legtöbb esetben már nem ezt tükrözi.

Nézzük meg mit is jelent az Univerzum igazsága általi természeti törvény szerint, a pozitív gondolkodás. Mivel az Univerzumban nem létezik az idő, ezért minden maga a pillanat (ez is csak a fizikális szint kifejezési eszköze, de a valóságban még a pillanat sem létező). A végtelen szintén Univerzális természetesség, ezért semmilyen viszonyítási pont nem jöhet létre benne. Így viszont se az ilyen, se az olyan nem tud létezni általa. Vagyis a fizikális térben, mint a végtelen Univerzum egy megnyilvánulási formájaként, a gondolat egyszerű léte tud csak megjelenni tapasztalataként. Ha nincs idő és nincs viszonyítási pont, akkor csak a létezés vansága működik a pillanatban. Ha eszerint, vagyis az igaz természeted szerint figyeled a gondolat megjelenését, akkor azok teljesek és tökéletesek minden pillanatban. Miért? Mert Te is ebben a pillanatban ezt tükrözöd önmagad igazságából a testen keresztül a személy felé. Ha bármikor erről lekerül a figyelmed és a személlyel azonosítod magad, akkor megtagadva az Univerzális természetedet csak elutasításként tudsz létezni a személy azonosulásával. Akkor viszont tényleg szükséged van a pozitív és negatív gondolatok megkülönböztetésére, mivel ezek pont az elutasításodat szolgálják. A pozitív gondolkodás egy elvárás a jó felé, aminek meg kell felelni, ha az életünket tökéletesen akarjuk élni. A negatív gondolat viszont elutasítása és kétségbevonása a teljességnek, amitől meg kell szabadulni, ha jól akarjuk élni az életünket. Ha természetes felismerésként tudatában vagy léted teljességének és annak elutasítása nem történik meg, akkor nincs szükség pozitív gondolatokra. Ha mégis megtörténik az elutasítás, akkor használja az elme a pozitívnak nevezett irányt ahhoz, hogy fenntartsa azt a látszatot, mintha visszatértél volna önmagadhoz. Ugyanis ha szükséged van a pozitív gondolatokra, annak a jelenbeli rezgése az, hogy most még negatív vagy, ezzel a figyelem máris visszatért az elutasító gondolatokhoz. De a valóságban a pozitív gondolatok helyett elég az elutasító, vagyis a „negatív” gondolatok felismerése ahhoz, hogy a jelenben visszaálljon a figyelem az igaz természetedre az elfogadásra. Nem kell semmi mást tenni, vagyis a negatív gondolatok felismerése maga a pozitivitás. Ezért nincs szükséged pozitív gondolatokra, hiszen azzal csak a negatív irányt erősíted továbbra is. Például, ha  megállapítod, hogy rosszul reagáltál egy élethelyzetben valamire, akkor ez már a jelenlét rezgésében felismerése és elfogadása a pillanatnak, hiszen észrevetted a „negatív” reakciót. Ebből következik, hogy nincs is már más dolgod, mint továbbmenni a következő pillanatra, mert ezzel az élet „kijavította” magát. Ha viszont a felismerés után megállapítod, hogy akkor most kell valamit tennem ahhoz, hogy én ezt kijavítsam, máris visszaállt a figyelem arra, hogy még mindig fennáll a hiba jelenléte, ami javításra szorul. Ezzel el is utasítottad az előbb megtörtént felismerést. Majd ha elfáradsz a pozitív gondolatok kényszeres fenntartásában, és már nem figyelsz arra, hogy melyik gondolat az, amelyik által azt gondolod, hogy jól fogsz működni, akkor felteszed magadnak az igazi kérdést: Mi az igazság? És szép lassan elkezded megfigyelni a gondolatok természetes létét.

Végre akkor megtapasztalod, hogy minden pillanat önmagában mindig teljes és tökéletes az adott helyzetben. Nem létezik az elutasítás, kétség, félelem, ezért nincs szükség a gondolatok megbontására sem. A gondolatokat az elme a személyiségkép alapján osztja fel pozitív és negatív oldalra attól függően, hogy azt gyermekként hogyan tanultad meg értelmezni. Majd a későbbiekben pedig, milyen elvárásokat állítottál fel a saját világképed alapján és ezt, hogyan illesztetted bele a mindennapi életedbe. De sajnos ez még mindig nem az igazi ÉNed léte, hanem egy elképzelés a világról, azaz amit gondolsz róla. Tehát ezek is, gondolatok által kialakított gondolatsorok következményei. Az egész lényed alapja maga az elfogadás, vagyis a Létezés. A Létezés csak valaminek a vansága által tud működni, így annak tagadása a nem-létet „hozza létre”, ami viszont nem tud létezni a Létezésben. Ha viszont nincs, akkor nem tudom elutasítani, ezért nincs szükségem a pozitív hozzáállásra sem. Így önmagában csak pusztán gondolatok vannak minden előjel nélkül.