Hogyan lehet megszabadulni a zajtól?
K: Ha én jól értem az eddigieket, akkor, ha arra figyelek,
hogy meg kell szabadulnom, akkor azt hiszem, hogy valami fogva tart, akkor az
teremtődik, amitől szabadulnom kell. Nem?
V: Igen
K: Most jöttem rá, hogy sok évig, (egészségügyi gondjaim
voltak folyton), arra figyeltem, hogy meg akarok gyógyulni, egészségesnek kell
lennem, és rohangáltam a megoldások után. Ezzel valójában újrateremtettem a
betegséget, hiszen a meg kell gyógyulni hit mögött az van, hogy beteg vagyok.
Mónika, jól raktam össze?
V: Tökéletes! "Az élet nehézségei csak addig érintenek
meg, amíg az szolgál téged ahhoz, hogy ne ingereljen a külvilág..." –
K: Mónika,
ez hogy oldható fel? Sok gondomat okozza a "külvilág". Hangok, zajok,
és sok egyéb kellemetlen hatás. Mostanában még intenzívebb. Mit rontok el?
V: Nem rontasz el semmit sem! Ahogy csendesedik az elme és
egyre jobban azonosulsz az Önvalóval, annál élesebben érzékelődik a kontraszt.
A zajok és a külvilág mindig szolgál téged a Csend felismerésében. Minél jobban
érzékeled a zaj erejét annál nagyobb a csend jelenléte. A csendben minden
felerősödik. Nem szabad ítéletet alkotni arról, hogy valami rossz. Ha 3 napig
csendben vagy, akkor a legkisebb rezzenés is erőteljes lehet. Ha pedig egy
koncert után kimész a zúgó utcára, fel sem tűnik az utca zaja. Ez a
dualisztikus világ természete. A jin-jang nem vagy fekete vagy fehér, hanem a
fekete és a fehér egyszerre való jelenléte, vagyis az egység. Ha erre tudatos
vagy, akkor mindig érzékelhetővé válik (függetlenül attól, hogy mit ismersz fel
előbb a feketét vagy a fehéret, a zajt vagy a csendet) az egész léte. Így már
nem törekszel valami felé, nem hozol ítéletet, hanem felhasználsz mindent az
élethez, úgy ahogy az megjelenik, mert tudatában vagy, hogy minden szolgál
téged önmagad Léteként. Nincs megkülönböztetés, csak észlelés. - "Az élet
nehézségei csak addig érintenek meg, amíg az szolgál téged ahhoz, hogy ne
ingereljen a külvilág..." - Ha már felismerted a kettősséget
megkülönböztetés nélkül, akkor a nem-kettősség által megszűnik a nehézség,,
mint ítélet, ezért nincs mi ingereljen. Addig, míg a megkülönböztetés létezik,
addig mindig elutasításban vagy az egyik oldal felé (fekete-fehér). Így
viszont, ha tagadod az egyik oldalt, akkor megszűnik a másik létének a
felismerése is. De mivel nem tudod megszüntetni a Létet, ezért állandóan
feszültségben maradsz, mert nem középen van a figyelmed. Kimozdultál valamelyik
irányba vagy a feketét (zaj) vagy a fehéret (csend) figyeled. Nem kell egyikre
sem a figyelmet irányítani. A Csend nem tagadja a zajt, hiszen eszközként
használja önmaga felismeréséhez. Ezért a zaj nem negatív addig míg nem születik
meg az az érzés, hogy meg akarok tőle szabadulni. Csak egyszerűen engedd meg a
létezését és máris megnyugszol általa, hiszen a zaj nem egy mozdulatlan forma.
Ezért mivel a változás a természete mozdulnia kell a figyelem teréből. Ne
kövesd és magától eltűnik.
A földi életforma természete az Önvalón keresztüli
érzékelés. Mivel ez "elfelejtődött" és a külvilágra helyeződött a
figyelem, ezért a személy ezt gondolja természetességnek, a gondolkodással
együtt. Ezért alakult ki a bizalmatlanság is és a kétség is. Minél jobban
"eltávolodik a figyelem" (ez csak egy hamis érzékelés) az Önvalóról,
annál inkább érzi az ember a hiányt, a szenvedést, az akarást, mivel megtagadva
az Igazság jelenlétét állandóan keresi AZt. Így nem veszi észre, hogy nem kell
semmit keresnie, mert a saját természeteként nem tudja megtagadni AZt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése