Az igaz természeted

A végtelen

A felfoghatatlan, az értelmezhetetlen, a viszonyíthatatlan, az elképzelhetetlen, az azonosíthatatlan. Ez vagy Te. Ez az igaz természeted. Minden, ami a Lét, ami a Csend, ami a béke, a teljesség. Bármi, amiről azt tudod mondani, hogy ez vagy az, az már nem AZ. Minden, amit elfogadsz úgy, ahogy van az Önmagad megnyilvánulási formája a végtelenen keresztül a pillanatban. Ha ezt felismered, akkor megéled a végtelent, mint az igaz természetedet. Amikor azt mondják erre, hogy így nem lehet élni, hiszen szükségünk van arra, hogy tudjuk, mi történik, akkor valójában csak egy elképzeléshez ragaszkodik az elme, amit soha nem tapasztalt még meg. Semmit nem tudsz arról soha, hogy mi történik, csak feltételezni és gondolkodni tudsz róla. De ha már gondolkozol valamin, akkor az, már nincs ott vagy, még nincs ott. Az életben és a pillanatban, nem tud megszületni a gondolkodás, csak a gondolat felismerése, mint a Jelenlét maga. Ezt persze nagyon sokan tudják is, de mikor arra kerül a sor, hogy a mindennapokban is így éljenek, akkor már tagadják ennek az igazságát és létszerűségét. A bátorság ahhoz kell, hogy beengedd a végtelent az elme világába, úgy hogy ne tudd mit jelent, csak érezd annak a jelenlétét anélkül, hogy bármit is megfognál és értelmeznél az elméden keresztül. Az Univerzum természete a Te természeted is, hiszen a része vagy. Bízz abban az erőben, mely megalkotott önmagán keresztül ahhoz, hogy megtapasztalódjon a Lét világa, a formán keresztül. Más dolgod nincs csak ezt felismerni pillanatról pillanatra. Minden magától történik, úgy hogy nem kell ismerned az irányt, az utat, a hogyan-t, a mikor-t és a miérteket. Ha tényleg élni akarsz a szabadságon keresztül, akkor ez csak a végtelen természeted szerint tud működni. Ha ezt bármikor megtagadod egy kétséggel, ellenállással, elutasítással, félelemmel, akkor már a végtelent egy elképzelés beszűkült irányával helyettesítetted, ahol a szabadság korlátokká változik. Fontos, hogy megértsd Te nem a test-elme vagy, hanem valami más, amiről soha nem tudhatsz semmi biztosat, viszont érezheted mégis mindennek a jelenlétét az ürességen keresztül. Vagyis magát a végtelent. Semmi nem korlátozza, semmi nem akadályozza a Létezésben. Még az elme akadálya is csak az illúzión keresztül érvényesülhet, mert valójában még ez sem létező a számára. Persze ezek is csak szavak a megértés és felismerés érdekében, de valójában nincs semmi és senki, akit vagy amit meg kell érteni. Minden egyszerre van jelen és tűnik el a pillanatban. Lehet, hogy egy kicsit félelmetesnek tűnik hirtelen, de szerintem annál félelmetesebb nincs, minthogy az ember úgy élje le az életét, hogy nem ismeri fel mi is az az Élet. Folyamatosan fél, retteg valamitől, mindig küzd valakinek a figyelméért, vagy azt gondolja, nem fontos és nem szeretik eléggé. Majd mikor már az életéből kis idő marad hátra és megszűnnek az elvárások, megfelelések, mert már nincs, mitől féljen, akkor ismerődik fel, hogy elszalasztott mindent, amit az élet magában hordozott a számára. Nem kell ezt a fajta utat választani senkinek. Mindenkinek meg van a lehetősége, hogy bármelyik pillanatban felismerje Ki is Ő igazán és mi is az Élet igazán. 

Az igaz természeted mindig jelen van, még akkor is mikor azt gondolod, hogy valami hiányzik. A végtelenből nem hiányozhat semmi. Ha mégis eljutsz ehhez a kérdéshez vagy kétséghez, hogy valami nem úgy történt, ahogy kellett volna, vagy valamit nem kaptál meg, amit szerettél volna, akkor tudd, hogy ennek az egyetlen akadálya a személyed és annak gondolata volt. Mivel a korlátok a valóságban nem léteznek, ezért minden mindig a legnagyobb rendben és teljességben van jelen a Létben, anélkül hogy bárminek célja vagy elvárása legyen. A lélegzés pillanatában ez a felismerés mindig jelen van, és ha nem szentelsz annak figyelmet, hogy ki az, aki lélegzik, csak maga a légzés felismerése történik meg, akkor máris tapasztalhatóvá vált az igazság jelenléte. Ha elengeded ezt a tapasztalatot is, mint a már létező emlékedet, máris a végtelen egy másik formáján keresztül ismered fel a légzés következő pillanatát. Soha ne emlékezz a légzés hogyan-jára, formájára, csak figyelj és figyelj. Ne tudd, ne ismerd, csak figyelj. Nincs más dolgod az életben csak megengedni minden formának, hogy önmaga változásában jelenjen meg újra és újra. A változás csak a végtelen örök állandóságán keresztül tud megjelenni valamiként ahhoz, hogy utána azonnal semmivé válva, egy újabb formaként jelenhessen meg az Univerzum tengerében.