A MOST

A MOST igazsága

Nagyon divatos a mai világban a MOST-ban élni. Sok emberrel beszélgettem már és több mint a fele biztos abban, hogy Ő a MOST-ban éli az életét. Fontos észrevenni a különbséget a MOST pillanatának a felismerése és az arról való értelmezése között. Amikor valaki a Jelenlét állapotában van, akkor semmilyen azonosulás nem történik meg. Semmilyen értelmezés és viszonyítás nem jelenik meg.  Még csak az a gondolat sem, hogy én ezt és ezt csinálom a MOST-ban. Ilyenkor nincs idő és történet, csak egy egyszerű felismerése és egy azonnali elengedése az adott pillanatnak, mivel ez egyszerre jelenik meg a térben. A felismerés és az elengedés idő nélkül. A cselekvés függetlenül jelenik meg a folyamatos gondolkodástól. Figyeld csak meg, hogy ha például mosogatsz vagy valamit szerelsz, akkor maga a test cselekvése történik, miközben a gondolatok a fejedben cikáznak és te velük vagy elfoglalva. Sokszor nem is tudsz arról, hogy mit is csináltál. Vedd el a figyelmedet gondolkodásról, a test akkor is teszi a dolgát és a kezek bütykölik a szerelendő tárgyat, vagy továbbra is végzik a mosogatást. Ez ismerődik fel, mint egy tapasztalat a figyelő terében, ezért a figyelőt és a tapasztalatot nem tudod megkülönböztetni. Ha mégis a figyelmed az elmében marad, akkor a felismerésről azonnal megszületik egy megállapítás, legalább az, hogy mit csinálok éppen. Itt már az elme beleragadt a pillanat értelmezésébe, miközben sokan elhitetik magukkal hogy ez is a pillanat részéhez tartozó folyamat. Amikor tényleg elmered engedni a világot és lemersz mondani mindenről (még a gondolatid felismerésének azonosításáról is), akkor mindig meglátod, meghallod és felismered azt a következő lépést (érzést, gondolatot, élethelyzetet), ami a csenden keresztül megjelenve mutatja az irányt számodra. Ehhez nélkülözhetetlen a feltételnélküli bizalom a Lét iránt. Erre azt a választ szoktam kapni, hogy így nem lehet élni, azért nekem tudnom kell, hogy mi is történik, a célokat és az irányt nekem kell megszabni, különben irányíthatatlanná válik az életem! Igen ez így van! Számodra, vagyis az én számára irányíthatatlanná válik, viszont a Lét számára a tiszta tudatosságon keresztül teljességében megtapasztalható és működő. Fogalmazzunk úgy, megengeded, hogy Isten akarata tapasztalódjon meg rajtad keresztül. Ez az a küszöb, amin már nagyon kevesen mernek átlépni, mert az irányítást, vagy az egót nem merik elengedni. Amikor a Mester megkérdezi a tanítványát, hogy képes vagy-e mindenről lemondani és a kezembe átadni az életedet, akkor sokan válaszolják azt, hogy igen, hiszen erre vágyott rég óta. De mikor meghallja azt, hogy ezt meg is kell tennie, illetve felismerve, hogy ez mit is jelent igazán, akkor már az elbizonytalanodás és a kétség nagyobb úrnak bizonyul, mint az IGAZi feltételnélküli HITe. Ilyenkor jön az elme magyarázata, hogy nem lehet úgy élni, hogy nincsenek céljaim és nem csinálok semmit. Ezt senki nem mondta és nem is állította. Egy Mester sem jelentett ki semmi hasonlót, sőt! Mindig az hangzik el, hogy tedd a dolgod, éld az életed, dolgozz, foglalkozz a családoddal, élvezd a bőséget! Az igazi mester a piactéren is tud meditálni, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a mindennapi életben is át tudja adni magát a teljességnek és azon keresztül felismerve születik meg a cselekvése. Vagyis, Ő is teszi a dolgát a mindennapi életében úgy, hogy a figyelme nem a körülményeken és a gondolatain van, hanem a belső csenden keresztül megjelent gondolatot felismerve, annak értelmezése és valószerű lehetőségének analizálása nélkül engedi át magát a cselekvésnek a helyzettel kapcsolatban. Azt kell eldönteni és felismerni, hogy tényleg akarok-e a MOST-ban élni, vagy még félek ettől és igazából csak jólesik eljátszani azt, hogy én készen vagyok erre, de az elmém magyarázatai hatására még ragaszkodom az irányításhoz. Ez viszont még továbbra is csak a MOST-ról való gondolkodást foglalja magába. A MOST-ban nincs idő, nincs ragaszkodás, nincs gondolkodás, a jelen pillanat felismerése jelenik meg a maga tisztaságában. A gondolkodás felismerése is a MOST-on keresztül történik meg. Nem a személy gondolkodik, hanem a személyen keresztül ismerszik fel a gondolkodás folyamatának a léte.

A gondolkodásról