A szerelem fényében

Az igaz Szerelmemnek

hálával és köszönettel

Mikor fellobban a láng és megérint Téged, mélységes, őszinte vágyat érzel.
Felemelve a tiszta szeretetben átadod magad ennek a gyönyörnek.
Boldog vagy és nem törődsz semmivel, csak ezzel az egy érzéssel,
mert hiszed, hogy véget nem érhet.
Aztán egyszer csak megpihen és elenged Téged,
mert mélyebb és teljesebb utat mutat Neked, a feltétel nélküliséget.
Mikor elengedsz mindent és a másik ember a Te szíved igaz része, beteljesedve lelkeddel, feltétel nélkül megosztod önmagad vele.
Nem számít a zord vita, a kétség és a félelem tudod, hogy csak Ő létezik általad, benned.
Majd újra fellobban az érzések tüze és táncot járva már korosabb testeddel,
megéled vele az igaz mélységű Szerelmet.
Az órák, napok, hetek eltűnnek előled és a végtelen, időtlen Létezés veszi át a szerepet.
Boldog vagy a Létedben, az érzésben, a személlyel, a személytelennel,
mert az örök szerelemnek szentelted az Életed.
Hálás vagy Neki az öröklétben, mert megadta Neked a lehetőséget,
hogy felismerd általa az őszinte Szeretetet.
Boldog vagy, ha ránézel, mert a szemén keresztül visszatükröződik minden, az egész életed.
S mikor öregségetekben kart karba öltve a szeretet feltétel nélküliségében megöleled,
és könnyes szemmel mondasz neki köszönetet a Hála mélységével,
akkor átérzed, hogy bármi is történt, mindez megérte.
Mindent megkaptál, amit csak lehetett!
Ennél nagyobb kincs nincs az életben, mint az, hogy a Társadat, Szerelmedet, Létedet,
egy másik emberen keresztül ismered fel a végtelen térben.
A Szeretet mélységes, a Szerelem tüzes, az idő korlátolt az időtlen pedig teljes.
Ha mindezt megéled a párod mellett, megtaláltad az igaz szerelmet,
mely a feltétel nélküli Szeretet boldog gyermeke.

Az igaz természeted

A végtelen

A felfoghatatlan, az értelmezhetetlen, a viszonyíthatatlan, az elképzelhetetlen, az azonosíthatatlan. Ez vagy Te. Ez az igaz természeted. Minden, ami a Lét, ami a Csend, ami a béke, a teljesség. Bármi, amiről azt tudod mondani, hogy ez vagy az, az már nem AZ. Minden, amit elfogadsz úgy, ahogy van az Önmagad megnyilvánulási formája a végtelenen keresztül a pillanatban. Ha ezt felismered, akkor megéled a végtelent, mint az igaz természetedet. Amikor azt mondják erre, hogy így nem lehet élni, hiszen szükségünk van arra, hogy tudjuk, mi történik, akkor valójában csak egy elképzeléshez ragaszkodik az elme, amit soha nem tapasztalt még meg. Semmit nem tudsz arról soha, hogy mi történik, csak feltételezni és gondolkodni tudsz róla. De ha már gondolkozol valamin, akkor az, már nincs ott vagy, még nincs ott. Az életben és a pillanatban, nem tud megszületni a gondolkodás, csak a gondolat felismerése, mint a Jelenlét maga. Ezt persze nagyon sokan tudják is, de mikor arra kerül a sor, hogy a mindennapokban is így éljenek, akkor már tagadják ennek az igazságát és létszerűségét. A bátorság ahhoz kell, hogy beengedd a végtelent az elme világába, úgy hogy ne tudd mit jelent, csak érezd annak a jelenlétét anélkül, hogy bármit is megfognál és értelmeznél az elméden keresztül. Az Univerzum természete a Te természeted is, hiszen a része vagy. Bízz abban az erőben, mely megalkotott önmagán keresztül ahhoz, hogy megtapasztalódjon a Lét világa, a formán keresztül. Más dolgod nincs csak ezt felismerni pillanatról pillanatra. Minden magától történik, úgy hogy nem kell ismerned az irányt, az utat, a hogyan-t, a mikor-t és a miérteket. Ha tényleg élni akarsz a szabadságon keresztül, akkor ez csak a végtelen természeted szerint tud működni. Ha ezt bármikor megtagadod egy kétséggel, ellenállással, elutasítással, félelemmel, akkor már a végtelent egy elképzelés beszűkült irányával helyettesítetted, ahol a szabadság korlátokká változik. Fontos, hogy megértsd Te nem a test-elme vagy, hanem valami más, amiről soha nem tudhatsz semmi biztosat, viszont érezheted mégis mindennek a jelenlétét az ürességen keresztül. Vagyis magát a végtelent. Semmi nem korlátozza, semmi nem akadályozza a Létezésben. Még az elme akadálya is csak az illúzión keresztül érvényesülhet, mert valójában még ez sem létező a számára. Persze ezek is csak szavak a megértés és felismerés érdekében, de valójában nincs semmi és senki, akit vagy amit meg kell érteni. Minden egyszerre van jelen és tűnik el a pillanatban. Lehet, hogy egy kicsit félelmetesnek tűnik hirtelen, de szerintem annál félelmetesebb nincs, minthogy az ember úgy élje le az életét, hogy nem ismeri fel mi is az az Élet. Folyamatosan fél, retteg valamitől, mindig küzd valakinek a figyelméért, vagy azt gondolja, nem fontos és nem szeretik eléggé. Majd mikor már az életéből kis idő marad hátra és megszűnnek az elvárások, megfelelések, mert már nincs, mitől féljen, akkor ismerődik fel, hogy elszalasztott mindent, amit az élet magában hordozott a számára. Nem kell ezt a fajta utat választani senkinek. Mindenkinek meg van a lehetősége, hogy bármelyik pillanatban felismerje Ki is Ő igazán és mi is az Élet igazán. 

Az igaz természeted mindig jelen van, még akkor is mikor azt gondolod, hogy valami hiányzik. A végtelenből nem hiányozhat semmi. Ha mégis eljutsz ehhez a kérdéshez vagy kétséghez, hogy valami nem úgy történt, ahogy kellett volna, vagy valamit nem kaptál meg, amit szerettél volna, akkor tudd, hogy ennek az egyetlen akadálya a személyed és annak gondolata volt. Mivel a korlátok a valóságban nem léteznek, ezért minden mindig a legnagyobb rendben és teljességben van jelen a Létben, anélkül hogy bárminek célja vagy elvárása legyen. A lélegzés pillanatában ez a felismerés mindig jelen van, és ha nem szentelsz annak figyelmet, hogy ki az, aki lélegzik, csak maga a légzés felismerése történik meg, akkor máris tapasztalhatóvá vált az igazság jelenléte. Ha elengeded ezt a tapasztalatot is, mint a már létező emlékedet, máris a végtelen egy másik formáján keresztül ismered fel a légzés következő pillanatát. Soha ne emlékezz a légzés hogyan-jára, formájára, csak figyelj és figyelj. Ne tudd, ne ismerd, csak figyelj. Nincs más dolgod az életben csak megengedni minden formának, hogy önmaga változásában jelenjen meg újra és újra. A változás csak a végtelen örök állandóságán keresztül tud megjelenni valamiként ahhoz, hogy utána azonnal semmivé válva, egy újabb formaként jelenhessen meg az Univerzum tengerében.

Az igaz természeted

A feltétel nélküliség

Nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akik azt mondják magukról, hogy ők feltétel nélküli szeretetben élnek. Főleg ezt a gyermekeikkel kapcsolatban mondja a legtöbb szülő, illetve a párkapcsolatokban vált divatos kifejezéssé. Sajnos az ilyen kijelentés mögött gyakran van egy-egy rejtett elvárás, amit az elme természetesnek titulál. A mondat lehet, hogy ismerősen hangzik: „azért ez a minimum”, vagy „ennyi azért jár nekem”, "ennyit azért csak elvárhatok”…  A feltétel nélküli Létben semmilyen irányítás, elvárás, kétség, elutasítás nem szerepel. Még a legkisebb sem. Minden pillanatban úgy fogadom el a Jelenlétet, ahogy az odaadja magát a számomra. Ez legyen öröm vagy akár bánat. Persze ez nem zárja ki a személy reakcióját az élethelyzettel kapcsolatban, de a felismerést követően az elengedés és az elfogadás megélésével azonnal eltűnik a személy által megjelent bekondicionált történet és az azzal kapcsolatos érzés. Az igaz természeted része a teljes elfogadás, ami által tud csak megjelenni a feltétel nélküliség. Ha az elfogadásban a legkisebb ellenállás, kétség vagy elvárás is megjelenik, akkor már az elfogadás helyett a feltételhez kötöttség tükröződik és működik az életben. Amikor ezt elmondom a beszélgetések alkalmával sokan azonnal hátrébb is lépnek és kijelentik, hogy köszönik szépen, de ők ebből nem kérnek. „Mégis jó nekem az, ahogy van”, esetleg „Mi van akkor, ha ezt én nem akarom” mondatokkal távol tartják magukat az élet áramlásától, miközben folyamatosan vágynak a szabadságra és a teljes elfogadásra. Ez inkább úgy történjen meg, ahogyan azt a személyiségük megkívánja. Ebben még mindig nem jelent meg a feltétel nélküliség. Itt még mindig csak a feltételek dominálnak. Az élet működjön másképp, miközben azt hangsúlyozom, hogy elfogadom a pillanatot olyannak amilyen. A szuper ego (spirituális ego) folyamatos önbecsapása. Mindig visszaállítja a figyelmet az elvárások és a feltételek birodalmába. Ha az emberek tényleg mernének eszerint élni, akkor a világ számukra nem azt jelentené, amit általában. A harcot, a szenvedést, az elégedetlenséget, a háborút, a bánatot, a hiányt, a veszteségeket… . A feltétel nélküliség magában hordozza a szeretetet, a bőséget, a szabadságot, békét,  a teljességet… . És ezek nem érzések, hanem az igazi Léted természete. Ezért nem kell küzdeni, harcolni, elérni, megszerezni, hiszen minden pillanatban jelen van az életedben. Ha ez nem így lenne, akkor nem tudnád azt elutasítani és kétségbe vonni sem. Az első lépés, hogy fogadd el ennek a jelenlétét Itt és Most feltétel nélkül. Ehhez kell a Létben rejlő bizalom, ami elválaszthatatlan Önmagad valóságától. Majd ismerd fel a végtelent, mint a természeted igazságát, ezt éld meg a mindennapi helyzeteken keresztül, akár gondolatként, akár érzésként, akár lehetőségként, majd engedj szabad utat a jelen pillanat megtapasztalásának, ami a fizikális létben folyamatként vetítődik ki a mindennapok megélésében, úgy hogy közben egy pillanatra sem vonsz kétségbe semmit sem. Még az idő illúziójának hatására sem! Mindenre Igent mondasz. A tiszta Tudatosságban megjelenő első érzés mindig az igazságod és a Jelenléted tükörképe. Ha erre egy pillanatnál több figyelmet szentelsz, már az elme játékával a mikor, hogyan, miért kérdéseken és a múlt tapasztalatán keresztül elveszítetted a feltétel nélküliséget. Már rég egy történetben élsz egy elképzelés alapján, amit a gondolati rendszer által bekondicionált érzés tart a valóság illúziójában. És ezzel át is vette a személy és a története az irányítást, amivel a Lét pillanatának a megélését elutasítva megtagadtad Önmagadat, mint a feltétel nélküliség örök jelenlétét a formán keresztül. Ehhez még hozzáteszed az időt, mint elvárást, és a feltétel nélküliséget az örök feltételek és elvárások uralják.

A probléma illúziója

A probléma a személyé

A probléma csak a személlyel történő azonosulásként jelenik meg. Az igazság nem ismeri a problémát, mivel a jelenlét állapotában a probléma az észlelés pillanatában megsemmisül. A Lét mindig problémamentes. A Lét elutasítása, kétségbevonása és jelenlétének megkérdőjelezése hozza létre a problémát a személy részére. Ha megtagadod a Jelen Pillanatot, azzal megtagadsz mindent, ami az élet. Megszűnik az áramlás és az elme átvéve az irányítást a nem-Lét állapota felé igyekszik. Ezzel létrehozva a test feszültségét, ami a későbbiekben betegséghez vezethet. Ha visszaállítva a figyelmet ismét a Lét állapotába kerülünk, akkor megszabadulva minden feszültségtől és problémától az élet teljessége bontakozik ki számunkra. A probléma megjelenése mögött egy „megállított” gondolat, gondolatfolyam áll, amihez ragaszkodik a figyelem. Különböző elemzéssel és értelmezéssel azt a tudatban tartva folyamatos kondicionált érzésekkel visszaigazolva valóságként éljük meg. A Jelenlét soha nem ítélkező, megkülönböztető, elutasító, hanem mindig elfogadó, elengedő, és mindenre Igent mondó. Semmi nem tud az életedben igazi problémát produkálni csak, ha az időt létrehozva ragaszkodunk annak létéhez. A múltról és a jövőről alkotott elképzeléseink hitetik el velünk valaminek a tartósságát és az állandóságát. Mivel az igazi természetünk a Csend és a nyugalom Léteként van jelen, ezért csak ezen keresztül észlelhető bárminek a mozgása és változása. Ezért maga az Élet ennek a Csendnek a része. Ha a probléma igazi lenne, akkor az élet sem tudna tovább mozdulni, míg az ki nem javítódik. De mivel csak illúzió, ezért a valóságban nincs is jelen a Lét formájaként. Ha elvesszük a figyelmünket a probléma történetéről, automatikusan megszűnik a hozzá kapcsolódó érzéssel együtt. Ha tartósan figyelünk rá, akkor az idő létrejöttével folyamatosnak és jelenlévőnek észleljük azt. Ezért mindent megpróbálunk elkövetni, hogy mielőbb megszabaduljunk tőle. De, ha a figyelem rajta marad, akkor a történet és ezáltal a probléma is marad. A feszültség nő, a félelem nő és a bizonyosság a probléma jelenlétéről egyre stabilabbnak tűnik. AZ egyetlen lehetőség, ha minden figyelem lekerül a gondolatokról és a belső Csend erejének hívására eggyé válunk a Csenddel. A Csendről való gondolkodás és az elképzelés továbbra is az elme világában tart minket, amely csak a keresést erősíti meg a személy számára. AZ igazság felismerése, mindig az Önmegadáson keresztül mindennek az elengedésével jár együtt. Még az elengedést is el kell engedni, mert amíg azt gondolom, hogy van valami, amit el kell engedni, azzal tartom fenn, a van valami gondolatát. Ha átengedem magam a teljes ismeretlennek, akkor van igazán lehetőségem arra, hogy felismerjem a pillanaton keresztül az élet teljességét abban a tiszta formában, ahogy az tényleg megmutatja magát a számomra. Ezzel viszont a probléma léte is megsemmisül még mielőtt maradandó figyelembe részesülne a személy számára.

Elengedés

Az elengedés valósága

Amikor újra és újra azt mondod, hogy nehéz az életed, akkor nem történik más olyankor, mint igazából nehezedre esik ellenállni az életnek, mert az annak való ellenállás az igazi nehézség. Mint amikor a folyó a medrében áramlik, és Te mindent elkövetsz annak érdekében, hogy megállítsd azt. Igen kemény és feszültséggel teli munkát kell bevetned, de azt gondolom, hogy még így is kicsi az esélyed, hogy ez sikerülhet. Minden, ami az élet igazsága az egyszerű és áramló, hiszen ez a természetes a számodra. Ez nem lehet nehéz. Persze annak, aki Te vagy valójában, a Létezés teljességeként. Mikor megkérdőjelezed ennek az igazságát, természetességét, és megpróbálod irányítani azt, különböző elvárásokkal, célokkal, kondíciókkal, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy kissé fárasztóvá válik hirtelen minden. A bizalmad a Léted felé feltétel nélkülinek kell lennie. Ha ezt megkérdőjelezve hibát, problémát esetleg tökéletlenséget vélsz felfedezni benne, akkor abban a pillanatban magadat ítéled meg általa tökéletlennek. A folyamatos kétségek és kérdőjelek, a bizalmatlanság és a bizonytalanság az egész Univerzum megkérdőjelezését jelenti, mivel Te is ennek a részeként működsz általa. Ha kitágítod a látásmódodat és nem csak a szűk személyt, hanem a végtelenséget is mered érzékelni magadon keresztül, akkor már megcsillant az esély, hogy elkezded elengedni a félelmeidet. A pillanat, hogy ezt megtedd, mindig teljes és adott ehhez a lépéshez. Csak fel kell ismerned, hogy itt az ideje a változásnak az életedben. Mi is az a változás? Nem az elméd értelmezése szerinti elvárások sorozata, hanem az igazi belső lényed útmutatása alapján történő folyamat. Az elme szereti úgy intézni a dolgokat, hogy az irányítás továbbra is a kezében maradjon gondolván, hogy ez a biztonságos út a számára. Ha ezt elhiszed és ez irányba mész, akkor nem sok változás várható az életed folyamán, mivel ugyanaz az elme, ugyanazokkal a kondíciókkal próbál megvezetni, mint eddig. A történet és a személyek lehet, hogy változnak, de a motivációs érzés, gondolat ugyanaz marad. A változás első lépése, hogy felismerd, az irányítást el kell engedni! A második lépés, hogy elkezd megfigyelni az igaz természetedet az Univerzumon és a természeten keresztül! A harmadik lépésként ezt igyekezz minden élethelyzetben valós természetességgel megélni, mivel csak ezen keresztül tud számodra felismerődni a végtelen bizalom az ismeretlen iránt. A bizalom nélkül nem tud megtapasztalódni számodra az igazi elengedés.
A legtöbb ember az elengedést az elmén keresztül tapasztalja meg, ami nem az elengedés, hanem az elengedésről való elképzelés hatására létrejövő gondolat. Az viszont már megint egy elvárást hoz létre bennünk, aminek legtöbbször továbbra is csalódás a vége, mert nem biztos, hogy változnak a dolgok ezek után. Az elengedés nem egyenlő a nem érdekel, nem foglalkozom vele, vagy a „leszarom” gondolatokkal. Az elengedés a szabadság megtapasztalása. Általa semmilyen elutasítottság érzés nem jelenik meg, hanem csak a tökéletes elfogadása mindennek, ami van. Az élet nehézsége ezért mindig egy ellenállással kezdődik, amit utána görgetünk magunk előtt egy létrehozott történeten keresztül, és az ezáltal létrejött érzés miatt hisszük valóságosnak az egészet.  Ha elengeded a történetet, megszűnik az érzés és az ellenállásod a megkönnyebbülés hatására magától feloldódik. Az élet ismét áramlóvá, egyszerűvé és könnyűvé válik, hiszen minden a Lét teljességén keresztül megjelenve tapasztalódik meg ismét a számodra.

A megvilágosodásról

A megvilágosodás misztikuma

Az útkeresés az elme számára egy fontos lépés, hiszen ezáltal felismeri, hogy az, amit eddig gondolt magáról és a világról, nem a valóság. Ilyenkor teszi fel azt a kérdést, hogy igen ám, de mi a valóság és mi az igazság? Elindul az úton, hogy megkeresse a válaszokat, ami megérteti vele, hogy kicsoda, vagy micsoda Ő.  Az első lépések a személyiség felismerésén keresztül történnek, hiszen ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, először is azt kell tudnunk, hogy kik nem vagyunk. Itt belemegyünk a gyermekkorba, a szülői drámákba és tudatosítjuk a folyamatos szerepjátékainkat. Majd ezután, ha tényleg tovább akarunk lépni, akkor ezt a pillanatnyi élethelyzetünkön és más személyeken keresztül a tükröződés játékán keresztül újra és újra felismerjük. Ha a spirituális ego beleragad ezekbe a személyiség információkba, akkor megáll, és folyamatosan csak az én tudom, te még nem tartasz ott játékkal, becsapva magát kizárja a gyakorlati lehetőséget az életéből, mert fél igazán szembenézni a saját torzított énképével. Fél attól, hogy az eddig gondosan felépített világa és énképe összedől és megsemmisül. Ragaszkodik a, milyen vagyok, ez vagyok, az vagyok, te ilyen vagy, olyan vagy gondolataihoz és az információk birtokában a gyakorlati megélést teljesen kizárja. Még mindig mások, a körülmények, és a személyes történetek határozzák meg az életét és fontos számára, hogy a környezete milyennek látja őt. Így fenn kell tartania a külvilág számára egy spirituális ruhába öltöztetett torz képet önmagáról, amit hamis önismeretként él meg az elme birodalmában. Ezért nem kész az irányítás átadására és nem mer továbblépni a valós önismeret világába, ahol már a Ki vagyok én? kérdés, a felismerések motivációja. Itt már nem a körülötted lévő világ a fontos, hanem az, hogy önmagadként ismerd fel az Univerzum természetét, hogy elmélkedj a gondolatok, érzések illúzióján és a végtelen belső lét jelen pillanatán. Elengeded az idő fogalmát és a jelen pillanatról való gondolkodás helyett, a pillanat idő nélküli megélése válik az életed alapjává.

Fontos, hogy minden elképzelés tűnjön el, hiszen addig, míg ezek motiválnak a felismerésre, addig fenntartasz egy képet, vagy esetleg egy történetet a megvilágosodásról. Ezáltal viszont keresed a megvilágosodást, ami által a jelen pillanatban a „még nem vagyok AZ”, gondolatod motivál a keresésre. Arról nem beszélve, hogy ha valaki keres valamit, akkor kell lenni egy elképzelésnek, hogy mit keres, különben nem ismerné fel azt, amit talál. Sajnos e miatt nagyon sokan vonnak kétségbe mestereket, mert nem felelnek meg a személy által kivetített „mesteri” elképzelésnek, illetve nem kapják meg azt, amit ők elképzeltek arról, hogy mit kellene a mesternek számukra nyújtania. Azt viszont, amit kaptak, míg mellettük voltak észrevétlen marad a számukra. Így a mesterüket megkérdőjelezve és sokszor beszennyezve lépnek tovább. Ezáltal kizárva magukat egy lehetőségből, amit a jelen pillanat adott számukra, csak azért mert az ott kapott lehetőség az elmevilágukba nem illett bele.

Az irányítás, hogy mit akarok a felismerés "útján", már nincs jelen, a keresés sincs jelen, hiszen minden elképzelés arról, hogy mit keresel és Ki vagy Te eltűnik a folyamat során. Eltűnik az a gondolat, hogy ez az egész valami misztikum, hogy csoda történik, hogy lesz egy tapasztalat, amit fenn kell tartani, mert biztos ez volt AZ. Hogy várok valamire, amiről azt gondolom, hogy majd ez lesz AZ. Eltűnik a kiválasztottság érzése, hogy csak bizonyos személyekkel történhet meg a „csoda”. Te már most is AZ vagy. Ha nem lenne benned ez az érzés folyamatosan, akkor a felismerésre való vágy sem jelenhetne meg. Nem érezhetnéd, hogy van valami mélyebb, valami tágabb, valami megfoghatatlan, ami igazán Te vagy. És ha már érzed az erre való vágyat, akkor AZ, aki Te vagy valójában, annak ott kell lennie már most a pillanatban. Nem majd akkor, mikor odaérek, nem akkor mikor megtapasztalok valamit, nem akkor, mikor végig megyek az úton, hanem MOST. Így viszont már tudod, hogy nem keresel, hanem felismersz. Felismered azt, aki Most is vagy, az Igazság. Nem egy elképzelés, nem egy misztikum, nem egy csoda, hanem AZ.

Az igazi elengedésnél már csak a teljes önátadás létezik a feltétel nélküli elfogadáson keresztül a pillanatban. Ha egyszer tényleg felismered érzésben, hogy örökké megvilágosodott vagy, hogy soha nem kellett keresni senkit és semmit, soha nem voltál más, mint ami most is vagy, akkor már elengedve mindent, nem ragaszkodva semmihez sem, mindennek a létét elfogadva és megengedve, a végtelen természeteden keresztül észleled az illúzió világát. Eltűnik a személy, eltűnik a világról alkotott elképzelés, elvárás, megszűnik az idő fontossága, eltűnnek a célok, eltűnik az út és csak az egyszerű pillanat marad én nélkül, a tiszta teljességében kétségek és félelmek nélkül, végtelen szabadságként.

Vers

Mi marad neked?

Milyen szép az élet, mikor eggyé válsz önmagaddal végleg.

Nem kísért a félelem és a kétség, mert szabad vagy benne!

Megéled a csendet, az ürességet, és az örök végtelent.

Bízol mindenben, ami a Léted, és elengedsz mindent, ami a nem-Léted.

Tudod, hogy mindent Te teremtesz, azzal, hogy már nem teremtesz.

És tudod, hogy minden a tiéd lehet, azért mert már nem KELL!

Megszűnik a szükség és a kényszer, feloldódik végleg minden, ami nem az Élet!

Csak a mélyen megélt Léted az, ami marad neked,

Tisztán és szépen az Élet mélységével és szeretetével.

Kötődés és ragaszkodás nélkül, szabadon az Élet tengerében.

A Hála és a szeretet kíséretével az öröklétben!