2015. augusztus 19., szerda

A teremtés



A teremtés akadálya

Tudtad, hogy a világ azért alkotott meg téged, hogy önmagát megtapasztalja rajtad keresztül? Ehhez kellett egy transzformátor rendszer, ami nem más, mint a tested, az érzékszervek, melyek lehetővé teszik bárminek a tapasztalatát és így jelenik meg az életed. Nagyon egyszerű! A tudat megalkotja az eszközt és ezzel tapasztalható formává alakul minden a térben, pillanatként. Majd újra és újra és újra…. Az elme ezt ismeri fel folyamatként. Mint régen a rajz, mikor egy mozdulat került a papírra, azután egy másik, egy másik, majd mikor a ceruzával mozgatni kezdtük a papírt a szem folyamatos mozgásként érzékelte azt. A rajzfilmek megalkotói is így készítették a mozgó figurákat. Ahogy a figyelem halad pillanatról pillanatra, létrehozza az idő illúzióját, amit folyamatként érzékelsz. Pedig minden pillanat önmagában egyedi és megismételhetetlen az örökkévalóban. Úgy nézz rá, mintha minden pillanattal egy új élet jelenne meg számodra, vagyis minden pillanat egy új élet kezdete. Ezért változtathatsz mindig mindenen. Soha ne hasonlítsd az előző pillanatot a következőhöz, és soha ne ítéld meg az előző hatására a jelen pillanatot. Éld meg egyediként és függetlennek, akkor a szabadság is megjelenik vele. Érzékeld a MOST létét idő nélkül. Ha ezt teszed nem születik meg a kétely arról, hogy bármi megjelenhessen az életedben. Nem születnek meg a majd megkapom ha…, soha nem érem el..., ha eljön az ideje megtörténik…, és még hasonló kétséges gondolatok. Érzékeled a pillanat beteljesedését a lélegzeteden keresztül, és megengeded, hogy elinduljon az ösztönző gondolat a cselekvésre. Ezalatt az idő alatt semmilyen formában ne kerüljön a figyelem az elutasításra, esetleg a megkérdőjelezésre, mert ha ez mégis megtörténne, akkor a pillanatból tagadás lesz és a kétség gondolatára helyezett figyelem tovább folytatja az útját az elutasítás mentén, mivel ezeket a pillanatokat észleli folyamatként. Ahhoz, hogy ez felismerődjön a személy életében, a külvilágban megjelennek élethelyzetek, történések, események, személyek, amiken és akiken keresztül visszatükröződik a pillanatnyi figyelem útja. Itt már nem az a feladat, hogy az ember megmagyarázza, miért szerencsétlen és miért nyomorult az élete, esetleg a környezete vagy az igazságtalan külvilág hogyan teszi tönkre az életét, hanem az, hogy felismerje, ha észreveszi a tükörben, hogy amit lát az nem tetszik neki, akkor ne nézzen tovább abba az irányba.  Ezért fordítsa el a figyelmét egy olyan érzésre, gondolatra, emlékre, amit szívesen megtapasztalna az életében és a változás szinte azonnal megjelenő. Ha például ránézek egy plakátra és nem tetszik, azonnal elfordítom a fejem és keresek egy olyan képet vagy látnivalót a környezetemben, amit szívesebben szemlélek. Hát körülbelül ennyi lenne az élet változásának a tapasztalata is. De az emberek azt gondolják, hogy ez nagyon nehéz dolog, mivel annyira megragadta a figyelmüket a nem kívánt történet, hogy folyton csak arról beszélnek, többször megismétlik magukban az élményt, visszaigazolást várnak a környezetüktől a problémára, ezzel a figyelmüket állandóan ráirányítják a saját szenvedésükre. Majd ha tényleg eljutottak ahhoz a döntéshez, hogy ez nem az, amit szeretnének, akkor megfordítva a figyelmet egy másik irányba indulnak el. Arról beszélnek, úgy hogy nem kételkednek abban, megengedik maguknak azt az érzést, melyen keresztül a folyamatok változása beteljesedik, és többé nem ragaszkodnak a külső körülmények által tapasztalt történetekhez. Ha mégis közben a változás nem úgy bontakozik ki, mint ahogyan azt az elme elvárta volna, akkor segítségül megjelenik a türelmetlenség. A türelmetlenség motivációja mindig az az érzés, mely felismerteti számunkra, hogy minden már jelen van, csak az elme még nem tudja formaként a fizikális világban megtapasztalni azt, amit szeretne a személy. Ha nem lenne a "jelen van, létező" érzés bennünk, akkor nem is tudnánk türelmetlenek lenni, hiszen nincs miért, mert nem jelenne meg a tárgya a türelmetlenségnek. De mivel az elme még nem látja a formát, ezért át akarja rakni az érzést egy jövő időbe, amitől úgy gondolja egy pillanatra nyugalmat kaphat. Majd meg lesz! Biztos meg lesz! Szeretném, ha meglenne! De a jelen pillanat érzése sokkal erősebb, ezért ismét magára vonja az elme figyelmét, mint a létezést tükröző érzést azért, hogy a folyamat ellenállás nélkül a lehető legrövidebb időn belül végre megjelenjen. Lejátszva így néz ki: A belső érzés azt súgja, hogy már jelen van az, amit szeretnénk (mivel számára nincs idő), az elme azt mondja, hogy még nincs (mert ő az idő függvényben működik). Ennek hatására a belső érzés még erősebben próbálja magára vonni a figyelmet, hogy már jelen van, de az elme ezért még nagyobb ellenállással közli, hogy még mindig nincs. A belső érzés még intenzívebben működésbe hozza a jelen van érzést, míg az elme iszonyú ellenálló erővel közli, hogy még mindig nincs. Ez a testben egy óriási feszültséget hoz létre, emiatt idegessé válik a személy, hiszen már érzi, hogy meg kellett volna jelennie a tapasztalatában az, amit szeretne. Az viszont elkerüli a figyelmét, hogy közben az állandó kételkedése abban, hogy még nincs ott, vagyis az elutasítás sok időt rakott bele a folyamatba, így egy kissé tovább tart a beteljesedés, mint amire számított. Egy kis fizikai megvilágítás. Lendülettel megjelenik a teremtés érzése a jelen pillanat léteként, majd, ha ezt minden ellenállás nélkül hagyjuk kibontakozni, akkor erőfeszítés nélkül, rövid időn belül, nagy sebességgel tapasztalódik meg minden az úton. Ha viszont ellenállást teszünk a teremtés lendületébe, akkor az lelassítva a sebességet ezáltal a folyamatot, hosszabb időt hoz létre, illetve nagyobb erőkifejtést kíván. Ez az erőkifejtés az, amit mi akaratnak hívunk. Az akarat nem más, mint egy ellenállás következtében létrejövő erőkifejtés, ami segít észrevenni, hogy tagadjuk valaminek a jelenlétét, miközben mindent meg akarunk tenni annak megtapasztalásáért. Ha elengednénk az elutasítást vagy a kétséget, nem lenne szükség akaratra, mert az, amit szeretnénk a természetesség érzésével egy önbeteljesítő folyamatként a legegyszerűbb módon jönne létre magától a Jelenléten keresztül.


1 megjegyzés: