A vágy és a türelmetlenség üzenete
A vágyak léte nem más, mint a
jelen pillanat megjelenése egy érzelmi formán keresztül. Ha a vágy igazi
motivációját megvizsgálod, akkor felismerheted, hogy az nem más, mint a pillanat
észlelése. Ha a tiszta Tudatosság jelenlétén keresztül érzékelsz, akkor a vágy
nem tudja megőrizni a feltételesség formáját, mivel az azonnal el is tűnik,
hiszen semmilyen kétség és elutasítás nem létező a pillanatban. Vagyis nem
kötődik sem időhöz, sem térhez az, amit felismertél a "vágyon"
keresztül. Így viszont csak a fizikális szó használataként, mint a pillanat
formájaként jelent meg számunkra a vágy, de az igazi lényege továbbra is a
Jelenlét Tudatossága marad, ezért valami létezését kell tükröznie. Ha mégis az
elme értelmezése alapján tekintesz a vágyra, akkor az mindenképpen egy hiány
állapotot tükrözhet, mert csak akkor tudsz vágyakozni valami után,
ha megállapítod, hogy az még nincs jelen. Így a jelen pillanat elutasításaként
értelmezed az érzést. Ezért személyként elkezded keresni a hogyanokat és az
időt, hogy mikor kaphatod meg azt, amire vágysz. Pedig, ha már felismerted
valaminek a létét érzésben, akkor annak már ott kell lennie a pillanatodban. Ha
az érzést és az általa felismert gondolatot nem vinnéd tovább a történetbe,
mint a személyiségképed által megmagyarázott lehetőséget, akkor az áramláson
keresztül kibontaná magát a folyamat. Ha viszont a legkisebb gondolkodást és
ellenállást is beleteszed, akkor már nem a jelenlét, hanem annak elutasítása
működik. Ezért egyre több idő jelenik meg és így egyre türelmetlenebbé válsz.
A türelmetlenséged is arra figyelmeztet, hogy valami már jelen van az
életedben, de a figyelmedet mindig annak hiánya motiválja. Nem tudnál
türelmetlen lenni, ha nem éreznéd valaminek a jelenlétét. Mindig vizsgáld meg
és figyeld meg, hogy mi a motivációja annak, amit teszel vagy gondolsz. Az elme
mindig ragaszkodik valamilyen bizonyítékhoz, hogy elhiggye valaminek a
létezését. A test viszont először mindig valaminek az érzésbeli jelenlétét
ismeri fel és csak utána tudja azt az idő lineáris világában az érzékszervein
keresztül felismerhetővé tenni. A türelmetlenség érzésbeli motivációja, tehát
nem más, mint az hogy, most is ott van, most is ott van, most is ott van. Igen
ám, de amíg láthatatlan az elme számára, az amit szeretnél addig a bizalmatlanság
folyamatosan kísérti őt. A vágy megjelenése, emlékezteti a személyt arra, hogy
a figyelme az elutasítás helyett inkább a jelenlét érzésén maradjon. Minél
erősebb az elutasítás, annál erősebben jelenik meg a vágy, és minél közelebb
vagy a vágyott dologhoz, annál intenzívebb a türelmetlenség. Ha ez nem
így, hanem pont ellenkezőleg értelmeződik, akkor az idő és a távolság
növekedésével a vágyott dologról lemond a személy és csalódásként,
veszteségként, esetleg kudarcként éli meg az egész folyamatot. Ha a tudatosság
kíséri végig a figyelmet, akkor a jelenlét állapotán keresztül, ellenállás
nélkül elfogadva a pillanatot idő, hogyanok és miértek nélkül megy végbe a
folyamat, függetlenül attól, hogy a külvilág mit mutat ezzel kapcsolatban a
személy számára. Ez az, amikor a megingathatatlanság van jelen az életedben. A
benned lévő valóságos érzés mellett, amit csak te ismerhetsz fel, kitartasz,
még akkor is, mikor úgy tűnik, mintha ... A mintha nem más, mint
figyelmeztetése a Létnek, hogy egy aprócska elutasítás közbe szólt és így a
folyamatot akadályozza az elme értelmezgetése. Azonnal megjelenik egy
élethelyzeten keresztül, hogy észrevegyed a tükörben a figyelmed irányának
változását. Sajnos ilyenkor az elme, ezt nem lehetőségként észleli, hanem kész
tényként arra, hogy a vágyott dolog elérése kezd elérhetetlenné válni, ahelyett
hogy felismerné elérhető minden, ha erről a kétségről lekerül a figyelem. A Lét
mindig gondoskodik önmagáról, és ha ezt a személy feltétel nélküli bizalommal
elfogadja, akkor felismerhetővé válik a számára minden, ami ennek irányába
tereli őt. Ez legyen akár pillanatnyi nehézség, vagy akár az áramlás
könnyedsége. Bármi, ami megjelenik az életedben, az mindig megmutatja, hogy
elfogadod vagy ellenállsz az adott pillanatnak. Ez az egész, amit tehetsz az
életben, hiszen a Lét eszközeként minden megnyilvánítódik rajtad keresztül az,
amivel azonosulsz a pillanatban. De az igazságod mindig a valós természeted
felé mutat, ezért olyan könnyű elfogadni azt, és olyan nehéz elutasítani azt.
AZ elme viszont úgy gondolja, hogy nehéz elfogadni azt és könnyű elutasítani
azt, mivel hosszú időn keresztül erre kondicionálta a figyelmét és ezt szokta
meg. A másság mindig félelmet kelt benne és megijed tőle. Pedig, ha tényleg
belátná, hogy az ellenállás a félelem érzését táplálja, akkor elfogadva
saját természetét feltétel nélkül megélné annak Jelenlétét, amin keresztül
megnyugodva hazaérne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése