Az Önzés, mint az
igaz természeted alapja
Az Önzés fogalma a személy
gondolkodásában sajnos nagyon téves értelmezést nyert. Ez az igaz
természeted létéhez tartozik hozzá. Ha nem így lenne, akkor az élet, mint a
Tiszta Tudatosság fizikális formája nem jelenhetne meg a Létben. Jogosan teszi
fel bárki a kérdést, hogy ez meg hogy lehet, hiszen mindig azt tanítják a „pozitív”
szemléletű és az „önfeláldozó” emberek, hogy ez nem helyes. Az igazi mesterek
pedig ezzel ellentétben nem véletlenül fektetik a hangsúlyt arra, hogy tudd, minden
Te vagy, minden belőled indul ki és hozzád is tér vissza. Tegyük helyére ezt a
kifejezést. Az önzés szóban benne van annak a mondanivalója, hogy minden ÉN
rólam szól, ezért mindent csak magamon keresztül tapasztalhatok meg igaz
valóságában. Igen ám, de itt nem a fizikális test és elme, vagyis a személy
oldaláról nézve, hanem a végtelen természeteden keresztül felismerve AZ-t. A Tiszta Tudatosság, vagyis az
ÉN Önzése mindig az egységen keresztül, megkülönböztetés nélkül jelenik meg,
míg a kicsi „én”, az ego önzése, mindig a megkülönböztetésen keresztüli hierarchikus
érzésként tapasztalódik meg.
Mi a különbség a kettő között? Maga
az Élet. Az ÉN Önzése mindig a Létet szolgálja, mivel mindennek a van-ságát
működteti, míg az ego önzése a nem-Létet szolgálja, ezért mindennek a hiányát
láttatja. Pontosan ezért az igaz Önzés elfogad és felemel magához, míg az ego
önzése elutasít mindent, ami nem ő, és a hiány érzése miatt mindig a harcot és
a bizonygatást választja, tele kétséggel és félelemmel. Mindig attól fél, hogy
elveszíthet valamit, ami az övé, amit birtokolhat, mert valaminek a hiányára
fókuszál, míg ezzel ellentétben az igazi természeted, tudja, hogy minden te
vagy, ezért nem éli meg semminek a hiányát, így nincs szüksége a birtoklásra. Ezért el sem akar venni senkitől semmit sem, csak megosztani önmagát a
világgal. Addig, amíg különbözőségként éli meg a személy magát igaz Lététől,
amin keresztül működik és él, addig ennek hiányát érezve, biztonságát megkérdőjelezve,
csak a kétség és az elutasítottság motiválhatja bárminek az elérésére. Pontosan
ezért, ha magában nem érzi a biztonságot, akkor másokra kivetítve ezt, bármit
és bárkit képes kétségbe vonva „ellenségként” és veszélyként érzékelni, aki nem
ő. Az ÉN Önzése másképp jelenik meg, mivel a Tiszta Tudatosság jelenléteként
soha nem kérdőjeleződik meg a jelen pillanat igazságaként működő van-ság Léte,
így a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése sem tud megjelenni
tapasztalatként. Ezért viszont a birtoklásra sincs szükség, mivel minden mindig
a végtelenen keresztül megjeleníthető a Tudatos személy számára.
Ha az ÉN Önzőségét a személy átengedi
az elméjén úgy, hogy nem szól bele - minden ÉN vagyok - és hagyja, hogy az beteljesítse magát az ember életében, akkor biztos lehet mindenki abban, hogy a hiány érzése soha nem
jelenik meg számára. Ezért a Lét harmóniája és mindennek a beteljesedése
tapasztalódik meg a személy életében a jelen pillanatban, ami miatt a kiszolgáltatottság
érzését kikerülve, az elfogadás és a feltétel nélküliség megélésével, másokat
is e szerint érzékel.
Végleges felismerődése az igazságnak, hogy ÉN Létezem csak, mint az igaz
természetessége az Univerzum fizikális formájának, a végtelenen keresztül a
Jelenlétben. Így a forma is csak rajtam keresztül tud megjelenni
tapasztalatként, tehát az is ÉN vagyok, mint saját képmásom. Rajtam kívül nem
létezik más, csak általam. Ez az Igazsága Önmagadnak, mikor nem a személy és a
test-elme értelmezésével azonosultál. Hogy ki az az ÉN, azt viszont soha nem
fogod tudni beazonosítani végleges formaként és tapasztalatként. Ezáltal a
végtelen érzése szabadságként és áramlásként érzékelődik a test által..
Ha az ÉN Önzését elutasítja a
személy, akkor a biztonság és a beteljesedés érzésének hiányaként, a kiszolgáltatottság
érzésének megjelenésével, az elutasítások és a megfelelések-elvárások kapcsolatán keresztül
érzékelődik a világ, és e szerint alakul ki a személy kapcsolata másokkal is.
Az igazság felismerésének a hiánya, az ego vagyis az „én” a személy azonosulásával elutasítja a forma nélkülit és a forma világát tartva a valóságának, folyamatos erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezt az illúziót fenntartsa. Ezért azt mondja, csak „én” létezem és mindent megteszek, hogy ezt a gondolatot fenntartva, a "vagyok valaki" gondolat elérése legyen a cél. Ezért egyre nagyobb figyelmet szentel a teljesítményre, a sikerre és a másiktól való megkülönböztetésre. Mivel az igazi élet felismerésének az elutasítása van jelen, ezért olyan rezgéseket mozgat ezáltal, ami a nem-Létet működteti, ezzel fenntartva a múlt és jövő létezését is. A pillanatot, amiben az élet tényleg jelen van, azt teljesen figyelmen kívül hagyja. Így persze, hogy a Lét bizonytalanság érzése végigkíséri a személy életét egészen addig, míg felismerődik a teljes igazság.
Az igazság felismerésének a hiánya, az ego vagyis az „én” a személy azonosulásával elutasítja a forma nélkülit és a forma világát tartva a valóságának, folyamatos erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezt az illúziót fenntartsa. Ezért azt mondja, csak „én” létezem és mindent megteszek, hogy ezt a gondolatot fenntartva, a "vagyok valaki" gondolat elérése legyen a cél. Ezért egyre nagyobb figyelmet szentel a teljesítményre, a sikerre és a másiktól való megkülönböztetésre. Mivel az igazi élet felismerésének az elutasítása van jelen, ezért olyan rezgéseket mozgat ezáltal, ami a nem-Létet működteti, ezzel fenntartva a múlt és jövő létezését is. A pillanatot, amiben az élet tényleg jelen van, azt teljesen figyelmen kívül hagyja. Így persze, hogy a Lét bizonytalanság érzése végigkíséri a személy életét egészen addig, míg felismerődik a teljes igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése