2020. szeptember 17., csütörtök



MINDEN, AMI ERŐFESZÍTÉS, AZ ILLÚZIÓ

 

 

 

A formán keresztül létrehozta önmaga világát, hogy azt megtapasztalhassa. Hogyan árthatna önmagának? Hogyan mehetne önmaga ellen a létezés, ha az egész önmaga? Nem tud megtörténni. Ne személyből lássátok ezeket a dolgokat, mert az egy hitrendszer. Az egy felépített, megtanult hitrendszer, amely minden pillanatban összeomlik. Borzasztó erőfeszítés fenntartani. Nem a természeted. Minden, ami erőfeszítés, az egy illúzió. Minden, ami természetesként van jelen, az vagy te. Nem kell érte semmit sem tenned, csak hagyni, hogy jelen legyen. Csak megélni annak a tiszta létét gondolkodás nélkül. Amikor gondolkodásra van szükséged, az is magától történik, szinte észrevétlenül. Rajtad keresztül ismerődik fel a gondolkodás léte. De nem a személy gondolkodik egy zárt rendszeren belül, amit ő el tud képzelni a gondolkodásról és a lehetőségekről. A lehetőséged korlátlan. Hogyan tudná elképzelni akkor? Végtelen, korlátlan, felfoghatatlan az elme számára. Az elme csak a számára felfoghatót tudja elképzelni és kivetíteni, de te ezen túl vagy. Nem a zárt körben mozogsz, hanem a tér vagy, a végtelen tér, az időtlenség, a feltétel nélküliség és a végtelen. Elképzelése sem lehet semminek sem arról, hogy mi hogyan fogja magát megnyilvánítani a pillanatban. És hogyha ezt be mered vállalni és kockáztatni, akkor szabad vagy. Mert nem a te felelősséged a léted. A te felelősséged annyi, hogy hagyj békén mindent. Hogy hagyd, hogy önbeteljesítő folyamatként nyilvánuljon meg a világ a számodra.

De mit tanult a személy? Hogy mindig csinálni kell valamit ahhoz, hogy a céljaidat elérd. De ez egy kivetített elvárás, mert a cél az a vanság léte. Az megint felismerődik. Nem én akarom a célt elérni, hanem felismerem az irányt. És utána már maga a vanság mozgatja a körülményeket önmaga irányába, hogy megtapasztalhassa önmaga teljességét abban a formában, amit már megalkotott anélkül, hogy én tudatában lettem volna, hogy mit alkotott meg. Még az előtt létrejött. És minden ehhez igazodik, még én is ehhez igazodom, ez a forma, ez a körülmény, az élethelyzet. Minden ehhez igazodik. Tehát nem valami felé tartunk, hanem minden abba az irányba mozdul, amely már létező.

(Horváth Mónika - 2020.09.09.)

 

(Szatszang Leiratok facebook csoport)