2020. június 23., kedd

Most Vagyok, vagy nem vagyok?




Mit kezdjek magammal, ha nem is vagyok?


Kérdező: Meg tudjuk-e akkor változtatni a testünket tudatosan? Hogyan jön egyáltalán létre a test olyannak, amilyennek érzékeljük?

Válasz: Sok minden változtatható a testen, de a test alapja mindig olyan, ami alkalmas az egyén életének a megtapasztalására, illetve van egy természetes öregedési folyamata. Ezen nem tudsz változtatni. Ezt mindenkinek el kell fogadnia. Ezen felül viszont minden más úgy alakul, amit gondolsz róla.

Kérdező: Valójában nincs fejlődés, hisz nincs, aki fejlődjön.. valójában nincs változás,hisz nincs aki változzon...valójában nincs haladás, hisz nincs aki haladjon...valójában nincs semmi,hisz ha nincs tapasztaló akkor nincs mit tapasztalni....akkor most ahogy itt írok ez mi? Ki ír és kinek? Ki tanít, s kit tanít? Ki vár valamilyen válaszra, s kitől?

Válasz: Két tapasztalás jelenik meg egyszerre: a nem-fizikális és a fizikális. Ezt személyként mindig szét akarjuk választani, de személytelenként mindig egyszerre ismerődik fel mindkettő jelenléte. A fizikális életet nem kell elutasítani és megtagadni, hanem ugyanúgy természetesnek venni a jelenlétét, hiszen különben nem történne meg a tapasztalása. Soha semmit ne tagadjuk meg. Viszont a te igazi Léted soha nem fizikális, hiszen azon keresztül nyilvánul meg a fizikális. Fizikális formában létezik a fejlődés, hiszen egy gyermek is fejlődik. Létezik a változás, mivel mindig minden, minden pillanatban változik. Létezik a haladás, mivel te is haladsz a felismeréseken keresztül önmagad felé. Van tapasztaló mivel minden tapasztalható a világodban, ezért tudsz a létéről. Létezik az írás is, mivel én is írom ezt a választ.... stb. Ne felejtsd el, hogy mindig minden egyszerre jelenlévő. A megnyilvánulatlan nem tudja, hogy megnyilvánulatlan, mivel nincs viszonylagossága, ezért létrejött a megnyilvánult, hogy ezáltal felismerődjön önmaga Létezése. Soha ne iktass ki semmit sem a Létezésből, mert akkor ismerődik fel a Valóság önmaga formájaként. Azt viszont soha senki nem tudja véglegesként azonosítani. Ezért nincs ragaszkodás és konkrétum. Ettől még létezik a test, létezik az egyén, de te nem az vagy, hanem az, aki ezt felismeri.

Kérdés: Amikor tapasztalok egy tanítást, ez azért így tapasztalódik, mert azonosulás van a személy (kereső) nézőpontjával? Miközben a valóság az, (ha nem történik azonosulás) hogy "tapasztalom" a kereső és a tanítás érzetét, de tudatában "vagyok", hogy valójában nem történik semmi?

Válasz: Amikor válaszolok a kérdéseitekre, mindig tudatában vagyok annak, hogy az valóságot nem tudom átadni, mivel képtelenség megnyilvánítani, azt ami. Mégis történik a beszélgetés. Sőt általános beszélgetésekben is, mikor részt veszek, végig tudatában vagyok annak, hogy az illúzió, de attól még hagyom történni az eseményeket. Vagyis a fizikális síkon történnek a dolgok, események, tapasztalások, de az igazi valóságodként minden érintetlen marad az értelmezéstől, ítélettől, tanult cimkéktől…stb. Abban a pillanatban mikor megnyilvánítódik a megnyilvánulatlan már torzul minden és egy hamis játék játssza a játékot önmaga szórakoztatására, hogy felismerhesse, soha nem játszott senki, senkivel.

Kérdező: Ha itt nincs kérdező, akkor ott nincs egy válaszoló. Sőt az is értelmezés, hogy itt és ott, tehát még ez sincs........Mivel nincs itt egy valaki, akkor csak gépelés történik, de még ez a megállapítás,(értelmezés) is sok!!!! Jól értelmezem?

Válasz: Igen jól látod. Bármi, amit megnevezel gondolatként, akár érzésként, bárhogy az már nem tudja tükrözni a teljességet. Ezért csúszik félre mindig az elme, mert keresi a teljességet, de azt soha nem fogja valamiként megtalálni. Azért tűnik nehéznek, mert ez az egész csak paradoxonként ismerhető fel. Soha nem bontható szét önmaga önmagától, de a kereső személy mindig szét akarja bontani, mert van egy elképzelése erről az egészről. De mivel a személynek van elképzelése az egészről, ezért már nem tudja érzékelni a teljességet személyazonosultsággal soha. Így soha nem szabad azonosulni semmivel, még egy gondolattal sem, akkor megmarad a teljesség felismerése azonosítás nélkül.

A tapasztalás és annak felismerése persze tovább történik.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése