2015. június 23., kedd

Párkapcsolati felismerések


A Párkapcsolat mindig maga a szeretet!


Amikor egy férfi szeret, másképp szeret, mint a nő. Amikor egy nő szeret, másképp szeret, mint a férfi. De egy biztosan közös bennük az érzés, amiért szeretnek. Nem a történet, nem a külső eszközök, nem a személy, nem a helyszín, hanem az érzés. Amit mindenki csak magában érezhet és ismerhet fel. Soha senki nem fogja tudni rajta kívül, hogy az miről szól, mit jelent. Csak az, aki érzi azt. De hogyan mondja el a másiknak, mi van szívében, hogyan tudassa a másikkal, mit érez? Sehogyan! Erre nincsen módszer, nincsen tanács, nincs szó, nincs semmilyen eszköz. Ehhez nem kell semmi más, csak Te, a puszta lényed, a nyitottságod a védelmi rendszereid és a szerepeid nélkül! Maga a Jelenléted! Az érzéseid a szíveden keresztül. Még akkor is, ha nem tudod mi vár rád, mikor ezt mind odaadod a másiknak! A félelem veszi el, és az előrevetített múlt tapasztalatai zárják el a párkapcsolatok őszinte szépségét. A másik fél mindig csak odaadja magát neked, úgy ahogyan azt Ő gondolja. Te azt fogadod, úgy ahogyan azt Te gondolod. És mégis mi az eredménye? A szeretet és a kapcsolat valahogyan megcsúszik, meginog. Pedig mindenki azt akarja, hogy működjön. Mindenki csak magát adja benne! Csak nem úgy, ahogyan azt a másik szeretné. Hanem úgy, ahogyan azt Ő szeretné. De kinek van igaza? Kié az őszintébb és tisztább szeretet? Kié az igazi? Mindenkié!


De hát tudjuk, hogy Ő soha senkit nem tudott igazán szeretni! – mondják sokan, magukat megnyugtatva és mások által visszaigazolva látva az elképzelésüket a szeretetről. Ezek a hasonló gondolkodású és elvárású emberek bevonzva egymást a saját világukba, megkérdőjelezik a szeretet végtelen megjelenési formáját. Nem veszik észre, hogy pont az ítélkezéseik által kategorizálták be a szeretetet. Minden ember azért tesz, vagy nem tesz valamit, hogy felhívja magára a figyelmet és ezáltal érezze a fontosságát, vagyis hogy szeretve legyen. Attól függően, hogy mit tanítottak neki a szeretetről gyermekként. Ha verték és lelkileg terrorizálták, akkor számára ez a szeretet. Ezért előbb-utóbb biztos, hogy úgy fog viselkedni, hogy az az érzés, amit gyermekkorában megtapasztalt, az megvalósuljon a számára. Még akkor is, mikor a körülmények mára már teljesen megváltoztak a számára. Folyamatos konfliktust fog produkálni, csak azért, hogy megteremtsen egy olyan helyzetet, körülményt, ahol újra átélheti a régi betanult érzéseit a kapcsolatról, a családról és a szeretetről. Persze nem tudatosan, hanem bekondicionálódott rendszerként. Erre jön egy társ, egy kapcsolat, amelyik szembesíti önmaga személyiségképével, hogy mit is csinál magával évek óta. Pont azért, hogy kirántsa a múltból a jelenbe és változtasson rajta. Pedig annyi munkája volt benne, hogy a múltat láthatatlanná tegye! De nem ez történt! A múlt igenis még mindig él benne és irányítja is minden egyes pillanatát, mert ez motiválja arra, hogy bizonyos dolgokat meg tegyen, vagy ne tegyen! Ez a becsapás! Azt hisszük, hogy már nincs is ott az a régi emlék, de valójában mindig mindenben és minden pillanatban megjelenik és visszatükröződik számunkra.


A szeretet pont ezért feltétel nélküli, mivel mindenben s mindenkiben megjelenő változó formaként és érzésként. Csak akkor látok meg valamit, amit nem akarok, vagy akarok, ha felismerem azt a külvilágon keresztül. Mint egy tükörképben. Ha fürdőruhában állok a tükör elé, akkor hiába szeretném, ha a tükörben megjelenő kép egy estélyi ruhás nő lenne. És hiába töröm össze a tükröt, vagy cserélem le, a kép nem fog változni az új tükörben sem. Először nekem kell az estélyi ruhát egy fürdőruhára lecserélnem és majd csak ezután jelenik meg más kép a tükörben. Ez a párkapcsolat lényege is. A másikon keresztül felismerni mindent, amitől féltem vagy rettegtem, és így elengedni, ha észreveszem, hogy az már nincs is jelen. Mindig csak rávetítettem a másikra a saját történetemet. Akár tudatosan, akár nem. Az életemben az élet mindig én vagyok, aki látja az is, aki játssza az is, aki megéli az is és aki megítéli az is. Minden rólam szól. Belőlem indul ki és hozzám tér vissza. Akár tetszik, akár nem. Lehet másképp gondolkodni róla, de attól még az élet ez marad. Vagy felismerem és elfogadom a természet törvényeit, vagy megpróbálok mindent elkövetni, hogy azt megváltoztassam. De az nem fog menni, mert én is a természet részeként maga a természet vagyok. Csak felismerni tudom ezen keresztül saját magam igazságát. Az élet erre a legalkalmasabb játék! Szeretettel a szeretetben a szeretet felismeréséért, ami mindig ott van mindenben és mindenkiben!



!



2015. június 18., csütörtök

A Szeretet



A lényed mélysége



A szépség és a szeretet ott van a szívedben.  Megláthatod minden percben, pillanatban, a csendben. Kész vagy rá, mert érzed, hogy szeretnéd ezt! Nem kell tenned semmit azért, hogy szerethess és szeressenek, mert Te vagy maga a SZERETET. Nem a forma, nem a személy és nem az élet, hanem az, amin keresztül mindez megjelenik. Érezd annak a jelenlétét, ami most is vagy! Érezd azt az érzést, ami most is átjár mindent, ami maga az élet és a forma! Dobban a szív, de a hangja csendes. Érzed a lüktetését, de a lendülete mélységes. Az érintetlenség az, amit megérinthetsz, az ismeretlen az, amit megismerhetsz, a láthatatlan az, amit felismerhetsz. Lásd meg azt, hogy Ez vagy Te! Az örök ismeretlen, az örök érintetlen. Engedd el a félelmet és éld meg a végtelent! A forma az, ami megjelenhet, a formátlan az, melyen keresztül megjelenhet. Soha ne mondj le önmagad igazságáról, ami mindig és mindenben ott van! A szíved, mely elvezet a mélységbe, mely elfogad mindent, mely elenged mindent, mely befogad mindent! Merd szeretni ezt az ismeretlent! Mert csak gondolni tudod, hogy nem ismered! De Ő tudja, hogy igen, hiszen különben nem vezetne magához téged! Csak engedd és bízz benne! Ne kételkedj soha semmiben, csak lépkedj és lépkedj, hogy felismerd nem is mentél önmagadtól soha el! A gondolat az, ami képes elhitetni veled, hogy ilyen megtörténhet. Ha felé fordulsz és követed elveszel, ha elengeded, újra a szívedben leszel.

2015. június 17., szerda

Szabadság

A Létezés igaz öröme!


Az élet öröme a SZABADSÁG! Mikor független vagy saját magadtól, mikor élvezed a tisztaságot és az egyszerűséget, mikor felismered az élet gondoskodását és megszabadulsz az irányítástól, szabaddá válsz! Ha bízol a Lét működésében, felismered, hogy minden magától történik. Élvezed az utazást az élet ismeretlen útján. Ha megengeded, hogy pillanatról, pillanatra ismerd fel a gondolatokat, élethelyzeteket, érzéseket, megnyilvánulásokat, és nem azonosítod azokat önmagaddal, csak tapasztalója maradsz, akkor úszol az élet árjával. A végtelenség érzése és megélése lehetővé teszi számodra, hogy mindenhatóvá válj az Ürességben. Semmi nem korlátoz, semmi nem akadályoz, mégis mindig elfogadó, alázatos és tisztelettudó maradsz önmagadhoz.

A SZABADSÁG megszüntet mindent a legcsekélyebb kétség felé, megszűnik az idő, tér illúziója a világ felé, megszűnik az élet iránti tét a személy felé, megszűnik a bizalmatlanság az igazság felé. A Jelenlét lényegtelenné tesz mindent, amitől féltél, feloldoz minden alól, aminek megfeleltél, és megszabadít önmagadtól, akit elképzeltél.

Soha annál tisztábban nem láthatod az életet, mint a szabadság igazságából. Látod a játék lényegét tét nélkül. Élvezed a személy jelenlétét ragaszkodás nélkül és elfogadsz mindent elvárások nélkül. Nem számít, mi történik, és mikor történik, nem számít, hogyan történik, és mi célból történik, egyszerűen csak felismered, hogy tényleg történik. Tudod, hogy bármi, ami megjelenik a világban és számodra jelenlévő válik, az te vagy a maga teljességében és jelenlétében. Nem hasonlítasz és viszonyítasz, nem kételkedsz és bizonyítgatsz, hanem egyszerűen csak tapasztalsz. Mindent úgy, ahogy az van, mindent annak észlelsz, ahogy az megjelenik, és ha mindent elfogadsz annak, ami tényleg AZ, elsősorban saját magadat, mint az élet teljességét az illúzió világában,

                                                         akkor szabad maradsz!
                                               
Ha mégis ragaszkodsz, ahhoz a világhoz, melyet évtizedek kemény munkájával felépítettél a képzeletedben és fontos számodra, mert ezen keresztül érzed azt, hogy vagy valaki, akkor a szabadság igazi felismerése még nagyon távol van Tőled. Az elme kapaszkodása a személy felé, húzni fog a múlt létezésének világába, melyen keresztül az idő illúziója stabilan fenntartja azt az érzést, mintha a tapasztalat bármilyen megfogható igazság lenne. Ha viszont felismerődik, hogy a jelen pillanatban semmilyen tapasztalat nem marad meg, mint a világ valósága, akkor a múlt is köddé válik általa. Mi az, ami marad a számodra az ürességen kívül? Mindig csak a forma pillanata és elengedése a csend létezésén keresztül. Ez a folyamatos áramlás adja meg a szabadság állapotát!

Vagyis a SZABADSÁG az örök változás a végtelenen keresztül, a mélységes csend állandóságában!



2015. június 14., vasárnap

Az illúzió

Az illúzió "valósága"

Az egész világ egy illúzió. Persze, ezt mindenki tudja, de amikor arra kerül a sor, hogy tényleg szembenézzünk ezzel, akkor jön a pánik. Ragaszkodunk az illúziónkhoz. - Ez vagyok én! Mi lesz, ha ezt elengedem! - És elkezdődnek az érvelések mellette és érte. Miért fontos számomra hogy megőrizzem az eddig elképzelt illúziómat magamról és a világomról. Mert ez jelenti az ego számára, hogy vagyok valaki! Ha ezt elengedem, akkor ki leszek és mi lesz velem, meg az eddig szorgalmasan és alapos munkával felépített világommal. Ezt nem lehet csak úgy elengedni! És mi van akkor, ha az nem is igaz, hogy minden csak illúzió? Akkor mi lesz igazán. És mi lesz az irányítással. Hol lesz akkor a sok new age-s tanítás, hogy én határozom meg azt, hogy mit akarok és én irányítom az életemet. Én döntöm, el, hogy mi lesz a jövőm, és hogyan éljem az életemet? Ezt elengedni szinte lehetetlen! – mondja ezt az ego. Ha mást nem is érdemes megtartani, de legalább akkor a szabad akarat létének az illúziójához szeretnék ragaszkodni. Az biztos, hogy létezik, mert azt mindenki mondja! Vagy az is csak egy illúzió? Ó, az nem lehet! A szabad akarat létezik! Igen, de kinek? Kinek fontos a szabad akarat! Lehet, hogy csak annak, aki még mindig abban az illúzióban él, hogy nem szabad! Hiszen aki tudja, azt, hogy minden maga a szabadság, annak nincs szüksége a szabad akaratra! Jaaaj Neee! Most merre menjek? Mire figyeljek?


Itt az idő, hogy észrevegyem minden gondolatom egy illúzió! Még „én” is az vagyok! Egy illúzió! Hiszen ha tényleg megvizsgálom és megfigyelem, hogy ki az, aki azt mondja, hogy én vagyok, ki az, aki megfigyeli, hogy mi a világ, ki az, aki észleli a gondolatokat, és mi az a gondolat egyáltalán, annak ez mind nem fontos! Minden, ami megjelenik a forma világában, az már egy illúzió. Sokan keresik az igazságot, kutatják önmagukat, de bátorságuk igazán nincsen ahhoz, hogy fel is ismerjék azt! Sokan mondják, hogy egy vagyok, hogy én nélküli vagyok, hogy megvilágosodtam, de továbbra is ragaszkodnak a világukhoz, a történeteikhez és a vagyok valaki érzéséhez! A szerepet az illúzió világában mindenki eljátssza, de a ragaszkodás és a világ valósága megszűnik az igazi elengedés hatására! Minden csak egy gondolattá válik a jelenlét állapotában. Megszűnik az idő, mint a múlt és a jövő, de még a jelen pillanatnak is illúzióvá válik a léte. Mikor már feltétel nélküli a bizalom és nincsenek kételyek, mikor megszűnik a tényleges elvárás az élet legkisebb tökéletessége felé és mikor már nem akarsz semmit sem, akkor tudod igazán megélni az életet. Mindent, amit csak adhat neked, az igazi mélységével. Akkor válik játékká és tét nélkülivé az igazságban! 


2015. június 10., szerda

Vers

Ki vagy Te?

A teljesség, mely nem ragaszkodik semmihez.
A tér, mely bebarangol mindent.
A lét, mely felismer mindent.
A személy, mely beleolvad a semmibe.

Ki az, aki felismer?
Mi az, ami általa megjelenhet?
Te, a minden forma léte,
Mely végtelen és időtlen.
Mely mindent megalkot és elenged.
Melynek mélysége és teljessége szabaddá tesz mindent.

A megfoghatatlan tenger, mely átmos mindent.
A csend, mely átölel mindent.
A szem, mely felismer mindent.
A hegy, melyről belátható minden.
A Űr, mely elnyel mindent.
A szépség, mely megjelentet mindent.
A tudatosság, mely tapasztal mindent.
A világ, mely elképzel mindent.
A Lét, mely formába önt mindent.
Az élet, mely mozgásba hoz mindent.
A rezgés, mely életre kelt mindent.
A légzés, mely átjár mindent.

 Az igazság jelenléte, AZ vagy Te!







2015. június 8., hétfő

A jelenlét

Az idő illúziója 



Érdemes felismerni azoknak a mondatoknak az igazságát, mikor a Mester azt mondja: „Mondj le a világról és megkapsz mindent! Éld meg a pillanatot és szabaddá válsz! Hiszen a pillanat felismerése – bármi is legyen az – MOST történik. A múlt emlékképének felismerése, Most történik. A jövő elképzelése, MOST történik. Az, hogy ezt a blogot olvasod, MOST történik. Amit gondolsz arról, amit olvasol, MOST történik. Amit szeretnél ebben a pillanatban, az is MOST történik. Hogy észleled a légzésedet, MOST történik. Mindig minden abban a pillanatban ismerődik fel számodra, mikor történik. Ha például vitatkozol egy másik személlyel és megharagszotok, mert megbántották egymást, az is a pillanat jelenléteként ismerhető fel mindkettőtök számára. Hiszen előre senki nem tudja, hogy a másik mit mond és pontosan ezért, azt sem lehet tudni, ki hogyan reagál a helyzetre. Csak akkor ismerődik fel minden, mikor már történik az élethelyzet. Aztán visszaemlékeztek, hogyan kezdődött az egész és az idő illúziójaként, mint a múlt létezése, megjelenik az emlék, ami persze szintén MOST történik. Pontosan ezért soha semmi bizonyítékod nem lesz, hogy a vita a múltban történt, mivel MOST ismerődik fel számodra létezőként a történet, vagyis az, hogy 10 perccel ezelőtt vitatkoztál egy másik emberrel. Persze rögtön ott a bizonyíték számodra, hogy az a másik ember is emlékszik a helyzetre, akivel vitatkoztál. Ilyenkor ismerd fel, hogy amit hallasz tőle történetet, az is MOST válik jelenlévővé számodra. Ezért soha nem születik meg a múlt. Ugyanez történik a jövővel. Bármilyen elképzelésed is legyen a holnapról, az ebben a pillanatban ismerődik fel számodra, mint egy jelenléti forma. Soha nincs bizonyítékod arra, hogy valaha is eljön a holnap, mert mindig minden MOST létezik a számodra.

Mi lehet az igazság? Amikor végleg megszabadulsz mindentől, amiről azt gondoltad, hogy igazság. Amikor már nem érdekelnek a miértek és a hogyanok, mert felismerődött, hogy nem létező. Amikor megszűnik az idő illúziója, mint a múlt, a jelen és a jövő. Mikor nem számít, hogy ki a figyelő, hogy mi a világ, hogy van-e valóság. Mikor nem függsz érzésektől, elvárásoktól és az elképzelésektől. Mikor felismerődik minden pillanat illúziója és elengedődik minden számodra. Mikor már nincs senki és semmi, akinek elengedődhet bármi is! És amikor nincs keresés, mert már nincs, aki keressen és nincs, amit keressen! Amikor minden csak játék, mert megszűnik a tét. Akkor válik igazán szabaddá minden, mert megérted, hogy nincs senki és semmi, ami szabaddá válhatna, hiszen mindig minden a szabadság maga. Mikor a személy már nem ragaszkodik önmaga létéhez sem, mert az is illúzióvá válik.


Ez az, amitől mindenki retteg! Még a spirituális útkeresők is, hiszen, ha máshoz nem is, de az általuk elképzelt tanításokhoz ragaszkodnak! Elengedni mindent és ezáltal „eljutni" abba az ismeretlenbe, amit csak a jelen pillanat tud megvilágítani a MOST-ban. Ahol mindig is Itt vagy és AZ vagy! Ahol bármi, ha megjelenik formaként, azonnal tovább is lép anélkül, hogy az értelmezés megjelenhetne a személy számára. Csak a jelenlét felismerésének pillanata az, ami megtörténhet a személy azonosulása nélkül. Bár a személy léte az illúzióban megjelenő és felismerhető, de az igazság léteként soha nem azonosítható.

Amíg van bármi is amihez ragaszkodsz, addig az elme illúziójában élsz, mint egy képzelet valósága!

2015. június 4., csütörtök

Az "út"

Az Önismeret  és  annak elengedése

A legtöbb ember mikor meghallja ezt a szót, hogy önismeret, rögtön a személyiségképpel, a személyiség ismerettel azonosítja. Míg a személyiségkép egy tanult és felvett azonosulás, addig az önismeret egy benned lévő bölcsesség, amely megmutatja, hogy ki is vagy te valójában. A személyiségkép igazán az ego erősítését szolgálja, míg az Önismeret az ego elengedéséhez vezető utat világítja meg.  Az Önismeret magában foglalja azt a tudást, mely alapján közelebb kerülhetsz valódi önmagadhoz. Nevezzük Istennek, Belső Lénynek, Létezésnek, Önvalónak, stb. Számos elnevezése van, és ez ne tévesszen meg senkit sem, mert a spirituális tanításokban sokszor elakadunk a szavakon és azok értelmezésén. Pedig a szavak mélyén mindegyik ugyan arról beszél, csak egy másik úton, egy másik formán keresztül közelíti meg az igazságot. Az út lehet bármilyen, hiszen két egyforma lehetőség nincs az életben. Ezért az önismeret mindig egyedüli megtapasztalásokon és felismeréseken keresztül valósul meg. Ha bármikor a másikhoz, vagy egy mesterhez akarod hasonlítani magad, biztos lehetsz benne, hogy előbb utóbb megrekedsz, és nem tudod merre tovább. Ezért fontos, hogy az önismeret rólad szóljon és te találd meg a saját válaszaidat az életeden keresztül önmagadhoz. Útjelző táblákat, mankókat kaphatsz, de azt is neked egyedül kell felhasználnod és beépítened a mindennapi élethelyzetedbe, ahol szintén egyedül kell a döntéseket felismerned. Tudd, hogy a kondíciókat csak egy folytonos gyakorlással fogod tudni az elején észrevenni. Igyekezz keveset értelmezni, inkább kezdj el az érzéseidre figyelni. Ha eljutottál oda, hogy ezt Te már mind tudod, akkor engedd el az összes ismeretedet és csak érezd az élet jelenlétét. De tudd, hogy eljön az a pillanat, mikor már mankó nélkül kell menni az úton. Idáig tud segíteni téged az Önismeret. Majd azt is elengedve önmagad valóságaként, felismered a jelen pillanat teljességét, mely visszatükröződve a fizikális életben tapasztalatként jelenik meg a számodra.

Minden alkalommal, amikor meghozok egy döntést egy-egy élethelyzettel kapcsolatban, folyamatos kételyek gyötörnek, hogy vajon milyen döntést hoztam. Jót vagy rosszat? Elég jót, vagy ha várok lesz még jobb? Még akkor is képes vagyok megkérdőjelezni magamat utólag, ha az előtte lévő pillanatban úgy éreztem, biztos vagyok a döntésemben.

-          Vajon miért tesszük ezt?
-          Miért nem hiszünk saját magunknak?
-          Miért kérdőjelezzük meg a bennünk levő „biztos” érzést?
-          Miért akarunk mindig másoknak megfelelni?
-          Miért gondoljuk, hogy a másik válasza, érvelése vagy gondolata jobb, mint a miénk?

Az egész életünk csupa kétely. Belegondoltál-e már igazán mélyen abba, hogy mit takar ez az egész? 
Hogy mi ennek a motivációja? Honnan táplálkozik és hova visz? Éreztél-e már ösztönzést arra, hogy megtaláld a választ, vajon miért ismétli az élet önmagát?

Sok-sok évvel ezelőtt már rájöttem, hogy az élet addig ismétli önmagát, míg másképp nem merünk dönteni. Ha már valaha is felismerted magadban ezt a mondatot, akkor már van motivációd a továbbhaladáshoz. Ez jó hír! A szomorú hír viszont az, hogy ez még nem elég ahhoz, hogy az életedben bármi is változzon.  Sok fölösleges kört kellett futnom ahhoz, hogy rájöjjek, nem elég tudni és felismerni dolgokat, hanem különböző élethelyzetekben merni kell megélni. Vagyis máshogyan dönteni (és cselekedni), mint eddig. Na, ez a nehezebb! Az információt nagyon sokan megtalálják, hiszen rengeteg könyv, film, mester van, aki hozzásegít ehhez. De az élethelyzetben te vagy ott, saját magaddal, akire hallgatnod kell. Kire hallgatsz a helyzetben? Arra, aki azt mondja, tedd vagy arra, aki azt mondja, ne tedd! Merjem, vagy ne merjem? Ilyenkor nagy a káosz, ugye? Szeretnél jól dönteni! Félsz a rossz döntésektől! Állandó harcban vagy magaddal, hogy mindent jól csinálj, különben nem tudod az életedet úgy élni, ahogyan azt kellene! (Gondolod ezt az elméden keresztül.) Elindulsz az út keresésén keresztül keresve a válaszokat:

-          Ki mondja meg a helyes választ?
-          Van egyáltalán jó válasz?
-          Megtalálom én azt valahol?
-          Ki mondja meg, hol keressem?
-          És mi a garancia arra, hogy az lesz a jó?
-          Ha nem jó, akkor kinek a hibája?
-          Rosszat mondott, vagy én nem csináltam jól?

Hát, úgy látszik ez reménytelen. Egyre több a kérdés, és egyre több az információ. Lassan elveszek bennük. Hol a kiút?

Az életemben hol nem változott semmi, hol inkább romlott a helyzet. Viszont az kiderült, hogy visszaút már nincs. Sokszor szidtam magamat: kellett ez nekem? Biztos tudni akarom a megoldást? És még csak nem is sejtettem, hogy éppen csak ráléptem az útra.  Miközben azzal voltam elfoglalva, hogy keresgéltem a megoldásokat és a válaszokat, nem vettem észre, hogy az élet minden pillanatban megmutatta azokat. Pontosan mindig azt tettem és úgy cselekedtem, ahogyan az, az adott pillanatban a legtöbbet adta nekem és másoknak, vagyis a legtökéletesebb volt. Pontosabban megfogalmazva: az élet mindig megmutatja a választ, az már más kérdés, hogy én az elképzeléseim miatt nem veszem észre mi az. Ezért eljött az idő, hogy ne csak angolul, németül, olaszul, stb. tanuljunk, hanem elsősorban kezdjük el az élet nyelvét megismerni, hogy aztán a mindennapi helyzetekben használni tudjuk úgy, hogy élni is tudjunk általa az Igazságban.

És amikor felteszed az utolsó kérdést, amely nem más mint az, hogy Ki vagyok én?,  és ezért a kérdésért képes vagy mindent elengedni, amit eddig felismertél és megtaláltál, akkor jött el az igazság Órája! Rájössz arra, hogy soha nem kell keresni a válaszokat, soha nem kell tudni a válaszokat, csak egyszerűen megfigyelni és felismerni, mindent a maga formájában, úgy ahogy az megjelenik a számodra a maga teljességében. Ez a megfigyelő az aki te vagy anélkül, hogy tudnád ki vagy!