2020. június 23., kedd

A Csend nem tagadja a zaj létét




Hogyan lehet megszabadulni a zajtól?


K: Ha én jól értem az eddigieket, akkor, ha arra figyelek, hogy meg kell szabadulnom, akkor azt hiszem, hogy valami fogva tart, akkor az teremtődik, amitől szabadulnom kell. Nem?

V: Igen

K: Most jöttem rá, hogy sok évig, (egészségügyi gondjaim voltak folyton), arra figyeltem, hogy meg akarok gyógyulni, egészségesnek kell lennem, és rohangáltam a megoldások után. Ezzel valójában újrateremtettem a betegséget, hiszen a meg kell gyógyulni hit mögött az van, hogy beteg vagyok. Mónika, jól raktam össze?

V: Tökéletes! "Az élet nehézségei csak addig érintenek meg, amíg az szolgál téged ahhoz, hogy ne ingereljen a külvilág..." – 


K: Mónika, ez hogy oldható fel? Sok gondomat okozza a "külvilág". Hangok, zajok, és sok egyéb kellemetlen hatás. Mostanában még intenzívebb. Mit rontok el?


V: Nem rontasz el semmit sem! Ahogy csendesedik az elme és egyre jobban azonosulsz az Önvalóval, annál élesebben érzékelődik a kontraszt. A zajok és a külvilág mindig szolgál téged a Csend felismerésében. Minél jobban érzékeled a zaj erejét annál nagyobb a csend jelenléte. A csendben minden felerősödik. Nem szabad ítéletet alkotni arról, hogy valami rossz. Ha 3 napig csendben vagy, akkor a legkisebb rezzenés is erőteljes lehet. Ha pedig egy koncert után kimész a zúgó utcára, fel sem tűnik az utca zaja. Ez a dualisztikus világ természete. A jin-jang nem vagy fekete vagy fehér, hanem a fekete és a fehér egyszerre való jelenléte, vagyis az egység. Ha erre tudatos vagy, akkor mindig érzékelhetővé válik (függetlenül attól, hogy mit ismersz fel előbb a feketét vagy a fehéret, a zajt vagy a csendet) az egész léte. Így már nem törekszel valami felé, nem hozol ítéletet, hanem felhasználsz mindent az élethez, úgy ahogy az megjelenik, mert tudatában vagy, hogy minden szolgál téged önmagad Léteként. Nincs megkülönböztetés, csak észlelés. - "Az élet nehézségei csak addig érintenek meg, amíg az szolgál téged ahhoz, hogy ne ingereljen a külvilág..." - Ha már felismerted a kettősséget megkülönböztetés nélkül, akkor a nem-kettősség által megszűnik a nehézség,, mint ítélet, ezért nincs mi ingereljen. Addig, míg a megkülönböztetés létezik, addig mindig elutasításban vagy az egyik oldal felé (fekete-fehér). Így viszont, ha tagadod az egyik oldalt, akkor megszűnik a másik létének a felismerése is. De mivel nem tudod megszüntetni a Létet, ezért állandóan feszültségben maradsz, mert nem középen van a figyelmed. Kimozdultál valamelyik irányba vagy a feketét (zaj) vagy a fehéret (csend) figyeled. Nem kell egyikre sem a figyelmet irányítani. A Csend nem tagadja a zajt, hiszen eszközként használja önmaga felismeréséhez. Ezért a zaj nem negatív addig míg nem születik meg az az érzés, hogy meg akarok tőle szabadulni. Csak egyszerűen engedd meg a létezését és máris megnyugszol általa, hiszen a zaj nem egy mozdulatlan forma. Ezért mivel a változás a természete mozdulnia kell a figyelem teréből. Ne kövesd és magától eltűnik.

A földi életforma természete az Önvalón keresztüli érzékelés. Mivel ez "elfelejtődött" és a külvilágra helyeződött a figyelem, ezért a személy ezt gondolja természetességnek, a gondolkodással együtt. Ezért alakult ki a bizalmatlanság is és a kétség is. Minél jobban "eltávolodik a figyelem" (ez csak egy hamis érzékelés) az Önvalóról, annál inkább érzi az ember a hiányt, a szenvedést, az akarást, mivel megtagadva az Igazság jelenlétét állandóan keresi AZt. Így nem veszi észre, hogy nem kell semmit keresnie, mert a saját természeteként nem tudja megtagadni AZt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése