Az élet játéka

A szabadság egyik formája a párkapcsolat

A szabadság az, amire minden ember vágyik. A legtöbben persze az elképzeléseik alapján élik ezt meg, míg az élet valójában minden nap odateszi elénk. Kemény munkát kell végeznünk, hogy ezt elutasítsuk. Miért is? Mert az igazi természetünk az univerzális szabadság! Alanyi jogon jár minden élőlénynek. Az ember az egyetlen, aki mindent megtesz azért, hogy ezt ne tapasztalhassa meg. Mikor végre ezt sikerült elérnie, akkor meg folyton arról álmodozik, hogy mégis milyen jó lenne megélni ezt! Ahhoz, hogy  így is legyen, először is ezt belülről kell megélni mindenkinek. A saját félelmeidtől, kétségeidtől, elvárásaidtól kell megszabadulnod. Vagyis azoktól a gondolatoktól, amik azt sugallják, hogy ezek léteznek és valósak! Persze jön a kérdés, hogy ezt hogyan kell csinálni? Semmit nem kell csinálni! Csak egyszerűen megérteni, hogy nincs mitől megszabadulnod. A Lét nem éli meg az elutasítást, különben nem Lét lenne a neve, hanem nem-Lét. A létezés mindig valaminek a van-ságát létezését tükrözi, ezért nem érdemes kételkedni benne. Az már más kérdés, hogyha az elme rávetíti az időt bármire, akkor a jelen pillanat elutasításával megszületik az elvárás a jövő időben. Mikor kapom, meg, mikor lesz meg, mikor érek oda, mennyit kell várnom még, érdemes-e várni… stb. Amikor szabad vagy, akkor az idő megszűnik körülötted és csak a pillanat változásait észleled, függetlenül annak értelmezésétől és viszonylagosságától a múlt és a jövő függvényében. Ezért nem tud kialakulni a kétség és az elvárás sem. Így meg nem tudod megkérdőjelezni a pillanat tökéletességét sem, mert megszűnik mindenféle viszonyítási pontod. Marad megint a szabadság! Ez az igazi áramlás és könnyedség! Hagyni, hogy az élet gondoskodjon rólad, bármi legyen is az! Hát az elme ettől nagyon megijed, hiszen rögtön arra gondol, hogy de mi lesz akkor, ha ez nekem nem lesz jó? Hogyan fogom irányítani a dolgokat és hogyan tartom kezemben a folyamatokat? Eltűnik a biztonságom és ki leszek szolgáltatva az Univerzumnak! Ebbe az alkuba az elme nem megy bele könnyen, ezért alakul ki folyton a spirituális ego, vagy szuper ego az útkeresők körében. Rettegnek az igazi önátadástól és az információk világában elveszve könyveken képzéseken, filmeken, interneten keresztül csak gyűjtik és gyűjtik az ismereteket. Elmében már megértik az összefüggéseket, beszélni és oktatni már könnyen tudják, de a gyakorlatban nem lépik meg azokat a lépéseket, melyek tényleg felismertetik a személlyel, hogy az egyetlen létező a saját életében csak Ő lehet. Nincs más, bármit mutasson az élet helyzete, pillanatnyi állapota.

Egyszer beszélgettem egy spirituális csoportban a feltétel nélküli szeretetről, hiszen ez volt az aktuális tanítás témája, amikor elmeséltem, hogy a párkapcsolatomon keresztül, hogyan ismertem fel önmagam félelmeit és kétségeit, függetlenül attól, hogy az milyen élethelyzeten keresztül mutatkozott meg a számomra. Nagyon hálás voltam a férjemnek, hogy a segítségével elengedhettem a kétségeimet önmagammal szemben. Ezt akartam a társasággal megosztani. Biztos lehet benne mindenki, hogy az élet nem tévedett és az adott pillanatban olyan élethelyzetet adott, ami a teljességemet a legjobban szolgálta, még akkor is mikor én ezt nem így éltem meg akkor. Persze elméletben mindenki nagyon jól tudta ezt. A spirituális feltétel nélküliségről beszélgető emberek viszont azonnal felháborodtak, amikor ennek a gyakorlati útját is említettem. Számukra, amit tettem az már hülyeség volt, és ragaszkodtak ahhoz, hogy ehhez egy nagyon magas fejlődési út szükséges, hogy valaki végigcsinálja ezt. Hiába magyaráztam el, hogy akkor még én ezekről nem is igen tudtam, csak egyszerűen a szívemre hallgattam és tudtam, hogy önmagam érzésében feltétel nélkül bízhatok. A végére már ellenem fordulva, megítélve megállapították, hogy ez így akkor sem lehetséges, ilyen esetben a másik fél elítélendően hibás és azonnal el kellett volna hagyni, mert nem érdemelt meg engem! (Mellékesen megjegyzem, hogy egyik hangadónak sem volt párkapcsolata már vagy még, míg én a mai napig boldogan élek a férjemmel.) Persze hárítottak és nem is akarták meghallani és megérezni azt a hálát és szeretetet, amit most is érzek ebben a pillanatban az iránt az ember iránt, aki feltétel nélkül vállalta – persze öntudatlanul -, hogy bármilyen helyzetet is teremtve, átsegítsen engem a saját félelmeimen.

Ahhoz, hogy az ember felismerje, az évtizedeken keresztül gyártott kondíciókkal hogyan utasítja el magát, olyan körülmények, helyzetek és személyek kellenek, akik és amik felszínre hozzák benne azt a „tudatalatti” azonosulást, amin keresztül az élete áramlását elveszítette. Majd ezután tud csak rajta változtatni. Ha viszont ezt továbbra is maga elleni helyzetként éli meg, akkor csak erősíti azt, amitől pont meg kellene szabadulnia az aktuális történésen keresztül, így viszont a kondicionáltsága intenzívebbé válik. A szabadságának a lehetőségét ismét elengedte. De nem kell aggódni! Az élet feltétel nélküli és nem válogat, ezért jön a következő lehetőség, hogy meglássa a tükörben milyen életet is él önmagával szemben. Ha megint ujjal mutogat a másik emberre, hogy ő hogyan viselkedik vele, akkor ismét elengedte a lehetőséget. Ha viszont felismerve az előző játszmájának a lényegét és képes másképp dönteni, akkor már be tudja azonosítani azokat a korlátokat, amik megakadályozták eddig abban, hogy szerethesse önmagát. Ehhez viszont szüksége volt a másik személyére. Akkor pedig hogyan élhetek meg dühöt vagy haragot vele szemben. Csak hálát érezhetek és feltétel nélküli szeretetet, hiszen ő segített hozzá, a megszabaduláshoz. Főleg, ha ő is észreveszi bennem ugyanezt. Hiszen arról ne feledkezzünk meg, hogy fordítva én is osztom a másikat, mint az Ő személyének a tükre. Csak azt én másképp élem meg! Hát Ő is másképp éli meg! Ez az igazi Önismeret, hogy ezt megértem és a mindennapokban ezt meg is élem! Semmi nem történik az én akaratom ellen! Az egyetlen akarat pedig csak az igazság lehet! Az viszont nem más, mint az igaz természetem a feltétel nélküli szeretet, ami a Lét elfogadása a pillanaton keresztül. Ez a szabadság maga! És erre mindenkinek mindennap megvan a lehetősége, ha tényleg akarja!