A vágy

A vágy és a türelmetlenség üzenete

A vágyak léte nem más, mint a jelen pillanat megjelenése egy érzelmi formán keresztül. Ha a vágy igazi motivációját megvizsgálod, akkor felismerheted, hogy az nem más, mint a pillanat észlelése. Ha a tiszta Tudatosság jelenlétén keresztül érzékelsz, akkor a vágy nem tudja megőrizni a feltételesség formáját, mivel az azonnal el is tűnik, hiszen semmilyen kétség és elutasítás nem létező a pillanatban. Vagyis nem kötődik sem időhöz, sem térhez az, amit felismertél a "vágyon" keresztül. Így viszont csak a fizikális szó használataként, mint a pillanat formájaként jelent meg számunkra a vágy, de az igazi lényege továbbra is a Jelenlét Tudatossága marad, ezért valami létezését kell tükröznie. Ha mégis az elme értelmezése alapján tekintesz a vágyra, akkor az mindenképpen egy hiány állapotot tükrözhet, mert csak akkor tudsz vágyakozni valami után, ha megállapítod, hogy az még nincs jelen. Így a jelen pillanat elutasításaként értelmezed az érzést. Ezért személyként elkezded keresni a hogyanokat és az időt, hogy mikor kaphatod meg azt, amire vágysz. Pedig, ha már felismerted valaminek a létét érzésben, akkor annak már ott kell lennie a pillanatodban. Ha az érzést és az általa felismert gondolatot nem vinnéd tovább a történetbe, mint a személyiségképed által megmagyarázott lehetőséget, akkor az áramláson keresztül kibontaná magát a folyamat. Ha viszont a legkisebb gondolkodást és ellenállást is beleteszed, akkor már nem a jelenlét, hanem annak elutasítása működik. Ezért egyre több idő jelenik meg és így egyre türelmetlenebbé válsz. A türelmetlenséged is arra figyelmeztet, hogy valami már jelen van az életedben, de a figyelmedet mindig annak hiánya motiválja. Nem tudnál türelmetlen lenni, ha nem éreznéd valaminek a jelenlétét. Mindig vizsgáld meg és figyeld meg, hogy mi a motivációja annak, amit teszel vagy gondolsz. Az elme mindig ragaszkodik valamilyen bizonyítékhoz, hogy elhiggye valaminek a létezését. A test viszont először mindig valaminek az érzésbeli jelenlétét ismeri fel és csak utána tudja azt az idő lineáris világában az érzékszervein keresztül felismerhetővé tenni. A türelmetlenség érzésbeli motivációja, tehát nem más, mint az hogy, most is ott van, most is ott van, most is ott van. Igen ám, de amíg láthatatlan az elme számára, az amit szeretnél addig a bizalmatlanság folyamatosan kísérti őt. A vágy megjelenése, emlékezteti a személyt arra, hogy a figyelme az elutasítás helyett inkább a jelenlét érzésén maradjon. Minél erősebb az elutasítás, annál erősebben jelenik meg a vágy, és minél közelebb vagy a vágyott dologhoz, annál intenzívebb a türelmetlenség.  Ha ez nem így, hanem pont ellenkezőleg értelmeződik, akkor az idő és a távolság növekedésével a vágyott dologról lemond a személy és csalódásként, veszteségként, esetleg kudarcként éli meg az egész folyamatot. Ha a tudatosság kíséri végig a figyelmet, akkor a jelenlét állapotán keresztül, ellenállás nélkül elfogadva a pillanatot idő, hogyanok és miértek nélkül megy végbe a folyamat, függetlenül attól, hogy a külvilág mit mutat ezzel kapcsolatban a személy számára. Ez az, amikor a megingathatatlanság van jelen az életedben. A benned lévő valóságos érzés mellett, amit csak te ismerhetsz fel, kitartasz, még akkor is, mikor úgy tűnik, mintha ...   A mintha nem más, mint figyelmeztetése a Létnek, hogy egy aprócska elutasítás közbe szólt és így a folyamatot akadályozza az elme értelmezgetése. Azonnal megjelenik egy élethelyzeten keresztül, hogy észrevegyed a tükörben a figyelmed irányának változását. Sajnos ilyenkor az elme, ezt nem lehetőségként észleli, hanem kész tényként arra, hogy a vágyott dolog elérése kezd elérhetetlenné válni, ahelyett hogy felismerné elérhető minden, ha erről a kétségről lekerül a figyelem. A Lét mindig gondoskodik önmagáról, és ha ezt a személy feltétel nélküli bizalommal elfogadja, akkor felismerhetővé válik a számára minden, ami ennek irányába tereli őt. Ez legyen akár pillanatnyi nehézség, vagy akár az áramlás könnyedsége. Bármi, ami megjelenik az életedben, az mindig megmutatja, hogy elfogadod vagy ellenállsz az adott pillanatnak. Ez az egész, amit tehetsz az életben, hiszen a Lét eszközeként minden megnyilvánítódik rajtad keresztül az, amivel azonosulsz a pillanatban. De az igazságod mindig a valós természeted felé mutat, ezért olyan könnyű elfogadni azt, és olyan nehéz elutasítani azt. AZ elme viszont úgy gondolja, hogy nehéz elfogadni azt és könnyű elutasítani azt, mivel hosszú időn keresztül erre kondicionálta a figyelmét és ezt szokta meg. A másság mindig félelmet kelt benne és megijed tőle. Pedig, ha tényleg belátná, hogy az ellenállás a félelem érzését  táplálja, akkor elfogadva saját természetét feltétel nélkül megélné annak Jelenlétét, amin keresztül megnyugodva hazaérne.