2015. május 29., péntek

A MOST

A MOST igazsága


Nagyon divatos a mai világban a MOST-ban élni. Sok emberrel beszélgettem már és több mint a fele biztos abban, hogy Ő a MOST-ban éli az életét. Fontos észrevenni a különbséget a MOST pillanatának a felismerése és az arról való értelmezése között. Amikor valaki a Jelenlét állapotában van, akkor semmilyen azonosulás nem történik meg. Semmilyen értelmezés és viszonyítás nem jelenik meg.  Még csak az a gondolat sem, hogy én ezt és ezt csinálom a MOST-ban. Ilyenkor nincs idő és történet, csak egy egyszerű felismerése és egy azonnali elengedése az adott pillanatnak, mivel ez egyszerre jelenik meg a térben. A felismerés és az elengedés idő nélkül. A cselekvés függetlenül jelenik meg a folyamatos gondolkodástól. Figyeld csak meg, hogy ha például mosogatsz vagy valamit szerelsz, akkor maga a test cselekvése történik, miközben a gondolatok a fejedben cikáznak és te velük vagy elfoglalva. Sokszor nem is tudsz arról, hogy mit is csináltál. Vedd el a figyelmedet gondolkodásról, a test akkor is teszi a dolgát és a kezek bütykölik a szerelendő tárgyat, vagy továbbra is végzik a mosogatást. Ez ismerődik fel, mint egy tapasztalat a figyelő terében, ezért a figyelőt és a tapasztalatot nem tudod megkülönböztetni. Ha mégis a figyelmed az elmében marad, akkor a felismerésről azonnal megszületik egy megállapítás, legalább az, hogy mit csinálok éppen. Itt már az elme beleragadt a pillanat értelmezésébe, miközben sokan elhitetik magukkal hogy ez is a pillanat részéhez tartozó folyamat. Amikor tényleg elmered engedni a világot és lemersz mondani mindenről (még a gondolatid felismerésének azonosításáról is), akkor mindig meglátod, meghallod és felismered azt a következő lépést (érzést, gondolatot, élethelyzetet), ami a csenden keresztül megjelenve mutatja az irányt számodra. Ehhez nélkülözhetetlen a feltételnélküli bizalom a Lét iránt. Erre azt a választ szoktam kapni, hogy így nem lehet élni, azért nekem tudnom kell, hogy mi is történik, a célokat és az irányt nekem kell megszabni, különben irányíthatatlanná válik az életem! Igen ez így van! Számodra, vagyis az én számára irányíthatatlanná válik, viszont a Lét számára a tiszta tudatosságon keresztül teljességében megtapasztalható és működő. Fogalmazzunk úgy, megengeded, hogy Isten akarata tapasztalódjon meg rajtad keresztül. Ez az a küszöb, amin már nagyon kevesen mernek átlépni, mert az irányítást, vagy az egót nem merik elengedni. Amikor a Mester megkérdezi a tanítványát, hogy képes vagy-e mindenről lemondani és a kezembe átadni az életedet, akkor sokan válaszolják azt, hogy igen, hiszen erre vágyott rég óta. De mikor meghallja azt, hogy ezt meg is kell tennie, illetve felismerve, hogy ez mit is jelent igazán, akkor már az elbizonytalanodás és a kétség nagyobb úrnak bizonyul, mint az IGAZi feltételnélküli HITe. Ilyenkor jön az elme magyarázata, hogy nem lehet úgy élni, hogy nincsenek céljaim és nem csinálok semmit. Ezt senki nem mondta és nem is állította. Egy Mester sem jelentett ki semmi hasonlót, sőt! Mindig az hangzik el, hogy tedd a dolgod, éld az életed, dolgozz, foglalkozz a családoddal, élvezd a bőséget! Az igazi mester a piactéren is tud meditálni, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a mindennapi életben is át tudja adni magát a teljességnek és azon keresztül felismerve születik meg a cselekvése. Vagyis, Ő is teszi a dolgát a mindennapi életében úgy, hogy a figyelme nem a körülményeken és a gondolatain van, hanem a belső csenden keresztül megjelent gondolatot felismerve, annak értelmezése és valószerű lehetőségének analizálása nélkül engedi át magát a cselekvésnek a helyzettel kapcsolatban. Azt kell eldönteni és felismerni, hogy tényleg akarok-e a MOST-ban élni, vagy még félek ettől és igazából csak jólesik eljátszani azt, hogy én készen vagyok erre, de az elmém magyarázatai hatására még ragaszkodom az irányításhoz. Ez viszont még továbbra is csak a MOST-ról való gondolkodást foglalja magába. A MOST-ban nincs idő, nincs ragaszkodás, nincs gondolkodás, a jelen pillanat felismerése jelenik meg a maga tisztaságában. A gondolkodás felismerése is a MOST-on keresztül történik meg. Nem a személy gondolkodik, hanem a személyen keresztül ismerszik fel a gondolkodás folyamatának a léte.

A gondolkodásról


2015. május 24., vasárnap

Párkapcsolat


A párkapcsolat, mint a feltétel nélküli tükör

Az ember egész életében megtesz mindent azért, hogy ne legyen egyedül.  Amikor sikerrel jár, utána pedig mindent megtesz azért, hogy egyedül maradjon. Vajon miért jó ez? Hát persze, hogy nem jó és ettől szenvedünk is eléggé. Sokan úgy gondolják, hogy a társ akkor az igazi, ha mindenben ugyanazt teszi, amit ők. Számukra az az összhang, ha nem különböznek egymástól. Ez legyen szülő, barát, párkapcsolat, gyerek, főnök és persze a világ, vagyis Isten. A másik úgy gondolkodjon, ahogy ők, azt akarja, amit ők,  egy az érdeklődési körük legyen, ízlésük hasonlítson… .  Ez egy jogos elvárás egy társsal kapcsolatban, mondja az ego. Ahogy mondani szokták, ez a minimum elvárás. Ha ez így van, akkor tudják biztosan, hogy szeretik és fontosak a másiknak. Gondolják ők.

Nagyon sokan úgy vélik, hogy a nagy Ő mindig olyan, mint én vagyok. Attól lesz nagy Ő. A többi csak kicsi, futó próbálkozás marad. A legtöbben a társat és a párkapcsolatot saját képmásukra formálnák és keresik folyamatosan egész életükben azt és azokat az embereket, akik olyanok, mint ők vagy legalább hasonlóak. Hát azt csak a tükörben, mint tükörképet találja meg. Igazából a társ is pont ezt jelenti. A másikon keresztül felismerni saját magunkat. De amikor a másik pont azt mutatja meg, amit mi magamban soha nem láttunk, vagy nem akartunk meglátni, észrevenni, akkor nagyon dühösek leszünk rá és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ezen változtasson. Csak éppen azt nem látjuk meg ezáltal, hogy saját magunkat  zárjuk ki ezzel a viselkedéssel k a párkapcsolatból. Ha én nem vagyok tisztában saját magammal, akkor hogyan várom el a másiktól, hogy ő tisztán lásson engem? Ezért akarom tőle azt, hogy az én játékszabályom szerint játsszon. Ha nem így tesz, akkor kérdőre vonom a szeretetét.

Nem azért van szükségünk társra, hogy állandóan méricskéljük magunkat meg a másikat. Minden kapcsolat azt a célt szolgálja, hogy felismerjük, milyen személyiségképet építettünk magunk köré és milyen szűrőn keresztül szemléljük a világot. Ezen keresztül ismerhetjük fel, hogy jelen pillalantban milyen kapcsolatban vagyunk a belső világunkkal, vagyis az igaz Önvalóval.


Sokszor úgy állítunk valamit és ítélkezünk dolgokról, helyzetekről, hogy fogalmunk sincs arról, mit is láthatnánk, ha tényleg kinyitnánk a szemünket és a szívünket. Nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy a kondícióinkat megváltoztassuk. Ezért, hogy ne derüljön ki a gyengeségünk magunk előtt, nem marad más lehetőség, mint elkezdünk ragaszkodni a régi, jól berögzült képekhez. Az életünkben szereplő összes ember, - aki a legkisebb szinten is megérint minket – a létezés egy-egy üzenetét hordozza a számunkra. Ha nem eszközként tekintünk rájuk, hanem rajtunk kívülálló véletlenszerű helyzetként, akkor lemaradunk arról az útjelző tábláról, ami tükörként megmutatja, hogyan viszonyulunk önmagunk feltétel nélküli elfogadásához. Az út lényege, mindenki számára felismerni azt, hogy a feltétel nélküli szeretet megnyilvánulási formájaként, hogyan valósítjuk meg önmagunkat az élet színpadán. Ha elfelejtjük, hogy kik is vagyunk igazán, akkor megtagadva önmagunkat, folyamatosan a szeretet hiányán keresztül éljük az életet és ezen a szűrőn keresztül ítéljük meg a világot is. Ilyenkor igen sok „pofont” oszt az élet, jelezvén számunkra, hogy megtagadva igaz önmagunkat szenvedésre kárhoztatjuk az életünket. Vagyis elmegyünk az igazi boldogság és szeretet mellett, csak azért, mert félünk meglátni önmagunk igazi értékeit. Az Univerzumban minden tudja magáról, hogy mi a valós természete, egyedül az ember kételkedik abban folyton!

2015. május 23., szombat

A Most pillanatai


ÉN  és az  UNIVERZUM  természete

Az első amit fontos megfigyelni, hogy az UNIVERZUM részeként minden természeti törvény vonatkozik az emberre is. A legtöbben nem is veszik észre, hogy ezt a lényeges momentumot elfelejtik a mindennapjaik során. Pedig, ha szánnánk magunkra legalább 5 percet naponta, hogy ezt tudatosítsuk, akkor az életünk teljesen megváltozna. Az Univerzum nem ismeri az időt, a hogyan-okat és a miért-eket, persze az elme által gyártott történetekkel sem tud mit kezdeni. A rezgésalapú világunkban az előbb említett történéseknek is a motivációs rezgései szolgálnak a személy létalapjául. Ha ezeknek az igazi valóságával nincs tisztában az ember, akkor egy torz világ válik élete tapasztalatává, miközben Ő meg van győződve arról, hogy mindent teljes elfogadással csinált. Egy szenvedésekkel teli, állandó megfelelésekkel és elvárásokkal, kétségekkel és félelmekkel, kudarcokkal és betegségekkel teli utat jár végig, szemben a könnyedséggel, szabadsággal, harmóniával. Pedig az Univerzum mindig csak a teljességet tudja számunkra tükrözni. Bármi ami megjelenik a világunkban mint egy tapasztalat, az csak a MOST pillanataként, valaminek a tökéletes formáját kell hogy mutassa jelenlétben. Az már egy másik kérdés, hogy az elme ezt a pillanatot az értelmezési rendszerén keresztül kétségbe vonja és egy másik látásmódba próbálja belehelyezni. Ha éber vagy saját természeteden keresztül - aki tényleg te vagy (nem a test és nem az elme) -, akkor a figyelmed mindig a pillanat teljes és tökéletes létezésén van abban a formában ahogy az megjelenik a számodra. Ha erről leveszed a figyelmet, akkor annak a pillanatnak csak az arról való értelmezését éled meg a valóságodnak. Fontos, hogy megismerd az Univerzum természetét, ami minden pillanatban meghatározza életed működését is. A fizikai törvények nemcsak a körületted lévő dolgokra vonatkoznak, hanem mindenre, ami ebben a térben és időben jelen van, így a gondolataidra és érzéseidre is. Egy kicsit érdemes elmélyedni ebbe az igazságba. Ehhez ad segítséget az alábbi videó.







2015. május 18., hétfő

A pillanat elfogadása

Döntések



Tudok-e rossz döntést hozni? Biztos sokszor feltetted magadban a kérdést, hogy "vajon jól döntöttem-e?" Mit gondolsz erről? Amikor az adott pillanatban hozol egy döntést, akkor azt gondolod, hogy az a legjobb? Ez egészen biztos, mert ha nem így lenne, akkor hoztál volna egy másik döntést. De mivel akkor abban a pillanatban azt a helyzetet, gondolatot tartottad a legjobbnak, az vált számodra tökéletessé abban a pillanatban. Mit tudsz csinálni utólag? Megkérdőjelezni az akkori döntésedet visszamenőleg? Ezt megteheted, de csak úgy, hogy a múltra visszanézel a jelen pillanatból. Igen ám, de a múltban még nem láttad, tudtad, tapasztaltad, érezted mindazt, aminek most már a birtokában vagy. Akkor tényleg érdemes megkérdőjelezni az akkori döntésedet, az akkori tudásod birtokában? Ha ezt teszed biztos lehetsz benne, hogy mindig csak hiányt vagy kételkedést találsz. Így nem tudod átélni a pillanat teljességét és szépségét. Soha ne fordulj vissza, és kérdőjelezd meg saját magadat, mert az élet minden pillanat változásával, a következő pillanatot már másképp látja és tükrözi vissza azt számodra. Ezért minden pillanat aminek részese vagy csak a teljességedet tudja mutatni. Bárhogyan is döntesz a pillanatban  biztos lehetsz benne, hogy az úgy tökéletes a számodra ahogy van. Tudd, hogy soha nem tudsz elrontani semmit sem, és soha nem tudsz utólag megváltoztatni semmit sem! De felismerni azt, hogy mindig dönthetsz másképp, azt érdemes, mert: 

                     az élet addig ismétli önmagát, amíg másképp nem döntesz!