A jelenlét

Az idő illúziója 

Érdemes felismerni azoknak a mondatoknak az igazságát, mikor a Mester azt mondja: „Mondj le a világról és megkapsz mindent! Éld meg a pillanatot és szabaddá válsz! Hiszen a pillanat felismerése – bármi is legyen az – MOST történik. A múlt emlékképének felismerése, Most történik. A jövő elképzelése, MOST történik. Az, hogy ezt a blogot olvasod, MOST történik. Amit gondolsz arról, amit olvasol, MOST történik. Amit szeretnél ebben a pillanatban, az is MOST történik. Hogy észleled a légzésedet, MOST történik. Mindig minden abban a pillanatban ismerődik fel számodra, mikor történik. Ha például vitatkozol egy másik személlyel és megharagszotok, mert megbántották egymást, az is a pillanat jelenléteként ismerhető fel mindkettőtök számára. Hiszen előre senki nem tudja, hogy a másik mit mond és pontosan ezért, azt sem lehet tudni, ki hogyan reagál a helyzetre. Csak akkor ismerődik fel minden, mikor már történik az élethelyzet. Aztán visszaemlékeztek, hogyan kezdődött az egész és az idő illúziójaként, mint a múlt létezése, megjelenik az emlék, ami persze szintén MOST történik. Pontosan ezért soha semmi bizonyítékod nem lesz, hogy a vita a múltban történt, mivel MOST ismerődik fel számodra létezőként a történet, vagyis az, hogy 10 perccel ezelőtt vitatkoztál egy másik emberrel. Persze rögtön ott a bizonyíték számodra, hogy az a másik ember is emlékszik a helyzetre, akivel vitatkoztál. Ilyenkor ismerd fel, hogy amit hallasz tőle történetet, az is MOST válik jelenlévővé számodra. Ezért soha nem születik meg a múlt. Ugyanez történik a jövővel. Bármilyen elképzelésed is legyen a holnapról, az ebben a pillanatban ismerődik fel számodra, mint egy jelenléti forma. Soha nincs bizonyítékod arra, hogy valaha is eljön a holnap, mert mindig minden MOST létezik a számodra.

Mi lehet az igazság? Amikor végleg megszabadulsz mindentől, amiről azt gondoltad, hogy igazság. Amikor már nem érdekelnek a miértek és a hogyanok, mert felismerődött, hogy nem létező. Amikor megszűnik az idő illúziója, mint a múlt, a jelen és a jövő. Mikor nem számít, hogy ki a figyelő, hogy mi a világ, hogy van-e valóság. Mikor nem függsz érzésektől, elvárásoktól és az elképzelésektől. Mikor felismerődik minden pillanat illúziója és elengedődik minden számodra. Mikor már nincs senki és semmi, akinek elengedődhet bármi is! És amikor nincs keresés, mert már nincs, aki keressen és nincs, amit keressen! Amikor minden csak játék, mert megszűnik a tét. Akkor válik igazán szabaddá minden, mert megérted, hogy nincs senki és semmi, ami szabaddá válhatna, hiszen mindig minden a szabadság maga. Mikor a személy már nem ragaszkodik önmaga létéhez sem, mert az is illúzióvá válik.

Ez az, amitől mindenki retteg! Még a spirituális útkeresők is, hiszen, ha máshoz nem is, de az általuk elképzelt tanításokhoz ragaszkodnak! Elengedni mindent és ezáltal „eljutni" abba az ismeretlenbe, amit csak a jelen pillanat tud megvilágítani a MOST-ban. Ahol mindig is Itt vagy és AZ vagy! Ahol bármi, ha megjelenik formaként, azonnal tovább is lép anélkül, hogy az értelmezés megjelenhetne a személy számára. Csak a jelenlét felismerésének pillanata az, ami megtörténhet a személy azonosulása nélkül. Bár a személy léte az illúzióban megjelenő és felismerhető, de az igazság léteként soha nem azonosítható.

Amíg van bármi is amihez ragaszkodsz, addig az elme illúziójában élsz, mint egy képzelet valósága!