Érzés

Az érzések

Kétféle érzést ismerhetünk fel. Az egyik a Tiszta Tudatosság érzése, a másik az elme érzése. Mi a különbség a kettő között? A Tiszta Tudatosságbeli érzés a legelső felismerhető forma a testen keresztül, ami rezgésből lefordítódik tapasztalattá. Majd ez az érzés tudatosodik egy gondolati formaként a személy számára. Ha itt megállna az elme és nem tenné magáévá ezt az érzést és gondolatot úgy, hogy elkezd vele foglalkozni (vagyis megragadja a figyelmével és tartja azt), akkor máris akadály nélkül tudna az érzés kibontakozni anélkül, hogy bármi megzavarná. Ez adja meg az áramlás érzetét, ami könnyed, fesztelen, szabad.

Mivel a legtöbb esetben a személy megragadja a Tiszta Tudatosságban megjelent gondolatot, ezért elkezdődik az arról való gondolkodás, annak értelmezgetése és ezzel létrejön egy képzelt történet. Esetleg egy múltbeli tapasztalattal, történettel, élethelyzettel próbálja azonosítani a felismert gondolatot. Majd ennek hatására megjelenik egy érzés. Ez viszont már nem az első tiszta Tudatosság érzése, hanem az elme által létrehozott gondolati érzés, ami elhiteti a személlyel, hogy az az igazság. Itt már folyamatos gondolati és történeti akadályokba ütközik, az eredi érzés és gondolat, vagyis a test folyamatos ellenállásban (feszültségben) van.

A sejtek nem ismerik az időt és nem gondolkodnak, hanem rezgéseket továbbítanak (egy információt adnak át), ezért a gondolati kétségek és az idő (múlt és jövő) hatására, - ami a létállapot megkérdőjelezése a pillanatban – az elutasítás jelenik meg információként rezgésükben. Ha tudatában vagyunk annak, hogy a Létezés nem tud azonosulni az elutasítással, akkor felismerjük, hogy az csak az illúzióban és az elmében tud „létezni”. Gondoljuk csak végig, hogy az elutasítás csak akkor tud megjelenni, ha a létezés már megtörtént. Így a Lét tagadása, csak egy gondolati erőszak hatására működhet. Semmiképp nem áramló érzés, hanem egy feszültség a testben. Minden olyan dolog, ami önmagában létező, az az igazság, és minden olyan dolog, ami önmagában nem tud létezni, az illúzió. Az elutasítás, a kétség, a félelem nem tud önmagában létezni, ezért az nem a természetünk része, hanem az elme által kényszeresen fenntartott gondolat, és annak érzése. A tiszta érzések mindig csak IGEN-t tudnak mondani a világra és mindenre, ami számunkra felismerhetővé válik, bármilyen formában. Ilyenkor a légzésnél, a harában megszűnik minden feszültség, gombóc, szorítás és az áramló könnyedség, az élet lüktetésének az érzése jelenik meg. Érezni az erőt, a mindenható végtelenséget és felismerhető, hogy minden időtlenül Létező. Nincs kétség semmivel és senkivel kapcsolatban, mert a tiszta érzés áramlása csak a MOST pillanatában létezhet, az örökkévaló megkérdőjelezhetetlenségében. Sehová nem tartasz, sehonnan nem jössz és mégis ott vagy, ahol lenned kell. A mindenség tökéletessége és teljessége átjárja a létet és felismerhetővé válik a feltétel nélküliség mindenben. Ez az Érzés az, ami először megjelenik bennünk, és amit felismerhetünk, ha igaz Önmagunkon keresztül észleljük a világot!