AZ vagy

AZ vagy Te!

Az élet szépségének formája AZ vagy Te.
A csoda, mely hihetetlen az elme számára, AZ vagy Te.
A csend, mely a zaj formáját magára öltve tükröződik a Léten keresztül, AZ vagy Te.
A teljesség, mely mindig önmagát adja a pillanatban, AZ vagy Te.
A végtelen, mely mindent befogad és megmutat, AZ vagy Te.
A feltétel nélküliség, mely bármit, bárhogyan és bármikor elfogad, AZ vagy Te.
A béke és nyugalom, mely az örök harmónia megtestesülése AZ vagy Te.
A tudatosság, melyen keresztül a tapasztalat megjelenhet, AZ vagy Te.
A szabadság, mely mindent körbeölel az áramlás teljességében, AZ vagy Te.

De akkor mi a félelem, a kétség és az élettelenség az emberben, ha minden ÉN vagyok a térben?
Hol van a szeretet és az öröm a boldogság által, ha minden tökéletes és teljes?
Ki az, vagy mi az, ami ezt nem ismeri fel?
Van egyáltalán bármi, amiben kételkedhetek?
Van egyáltalán bárki, akit megkérdőjelezhetek?

Csak az én az, mely szemével nézve, megkérdőjeleződik igaz ÉNed.
A történetek élménye elragadja a figyelmet, ezzel máris megtagadva a végtelent, megszületik a kételkedés mindenben.
A tökéletes tökéletlen lett a miértek értelmezésében, és így a térben megjelenő forma soha nem lehet teljes a kétség szemében.
Úgy érzed az irányítás szükséges a Jelenlétben, mert a bizalmatlanság mindig éber.
Az információk tengerében teljesen elhomályosult az igaz természeted, ezért elhiszed a kiszolgáltatottság létezhet.
Mások felé a megfelelés elveszi az életed, és mégis azt reméled, hogy ez boldoggá tehet.
A gondolatok rabsága teljesen leköti az elmédet, így elfelejted, hogy milyen érzés a valódi szeretet.
Elvárást és birtoklást kovácsolsz belőle, mivel nem hiszed el, hogy ez az életed lényege.

Végre engedd el a figyelmed azonosulását az énnel, és máris megszűnik minden, amivel fenntartod a félelmet.

Ha felteszed a kérdést Ki vagy Te? Nem jön válasz sehonnan sem.
Keresed az ÉNed, de nem találsz senkit sem.
Összekötnéd magad valakivel, de senki nem jelenik meg se előtted, se feletted, se mögötted, se melletted.
Akkor újra kérdezd meg Ki vagy Te? És engedj utat a végtelennek.
Érezd át az ismeretlent anélkül, hogy tudnád mit jelent ez!
Ne értelmezz, ne keress, és ne tudj semmit sem, csak figyelj! De engedd el azt is, hogy van valaki, vagy valami, ami figyel!
Mindenről mondj le végleg, amiről azt gondoltad, hogy ez vagy te.
Ezzel újra megjelenik a feltétel nélküliséged, amin keresztül felismerődik az igazi Léted.
A végtelen ismeretlensége bizalommal tölt el és már nem ragaszkodsz, ahhoz hogy Ki vagy Te.
Nincs szükséged senkire és semmire, hogy felismerd mindig is AZ voltál és AZ is maradsz örökre a semmiben.
Nem kötődsz az elképzeléshez és elengedődik minden, ami a jövő kivetítésében elvárásként bármikor megjelent.
Az időt elengedve, a pillanat jelenléte szövi át az egész életed, és a kétség, a félelem nélküliség végre szabaddá tesz az Univerzum végtelenében és ismét felismered:

A teljesség a pillanatban, AZ vagy Te.
Az ismeretlenség a valóságban, AZ vagy Te.
Az érintetlenség a formában, AZ vagy Te.
Az időtlenség a térben, Az vagy Te.
Az üresség a Létben, AZ vagy Te.
A csendesség a zajban, AZ vagy Te.
A Létezés a tudatosságban, AZ vagy Te.
A szabadság az áramlásban, AZ vagy Te.
És ez mind a feltétel nélküliség a szeretetben, mely egész Lényedben jelen van a világ tükröződésével az illúzió játékán keresztül, ami maga az ÉLET!