Az Önzés Létezése

Az Önzés, mint az igaz természeted alapja

Az Önzés fogalma a személy gondolkodásában sajnos nagyon téves értelmezést nyert. Ez az igaz természeted létéhez tartozik hozzá. Ha nem így lenne, akkor az élet, mint a Tiszta Tudatosság fizikális formája nem jelenhetne meg a Létben. Jogosan teszi fel bárki a kérdést, hogy ez meg hogy lehet, hiszen mindig azt tanítják a „pozitív” szemléletű és az „önfeláldozó” emberek, hogy ez nem helyes. Az igazi mesterek pedig ezzel ellentétben nem véletlenül fektetik a hangsúlyt arra, hogy tudd, minden Te vagy, minden belőled indul ki és hozzád is tér vissza. Tegyük helyére ezt a kifejezést. Az önzés szóban benne van annak a mondanivalója, hogy minden ÉN rólam szól, ezért mindent csak magamon keresztül tapasztalhatok meg igaz valóságában. Igen ám, de itt nem a fizikális test és elme, vagyis a személy oldaláról nézve, hanem a végtelen természeteden keresztül felismerve AZ-t. A Tiszta Tudatosság, vagyis az ÉN Önzése mindig az egységen keresztül, megkülönböztetés nélkül jelenik meg, míg a kicsi „én”, az ego önzése, mindig a megkülönböztetésen keresztüli hierarchikus érzésként tapasztalódik meg.

Mi a különbség a kettő között? Maga az Élet. Az ÉN Önzése mindig a Létet szolgálja, mivel mindennek a van-ságát működteti, míg az ego önzése a nem-Létet szolgálja, ezért mindennek a hiányát láttatja. Pontosan ezért az igaz Önzés elfogad és felemel magához, míg az ego önzése elutasít mindent, ami nem ő, és a hiány érzése miatt mindig a harcot és a bizonygatást választja, tele kétséggel és félelemmel. Mindig attól fél, hogy elveszíthet valamit, ami az övé, amit birtokolhat, mert valaminek a hiányára fókuszál, míg ezzel ellentétben az igazi természeted, tudja, hogy minden te vagy, ezért nem éli meg semminek a hiányát, így nincs szüksége a birtoklásra. Ezért el sem akar venni senkitől semmit sem, csak megosztani önmagát a világgal. Addig, amíg különbözőségként éli meg a személy magát igaz Lététől, amin keresztül működik és él, addig ennek hiányát érezve, biztonságát megkérdőjelezve, csak a kétség és az elutasítottság motiválhatja bárminek az elérésére. Pontosan ezért, ha magában nem érzi a biztonságot, akkor másokra kivetítve ezt, bármit és bárkit képes kétségbe vonva „ellenségként” és veszélyként érzékelni, aki nem ő. Az ÉN Önzése másképp jelenik meg, mivel a Tiszta Tudatosság jelenléteként soha nem kérdőjeleződik meg a jelen pillanat igazságaként működő van-ság Léte, így a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése sem tud megjelenni tapasztalatként. Ezért viszont a birtoklásra sincs szükség, mivel minden mindig a végtelenen keresztül megjeleníthető a Tudatos személy számára.

Ha az ÉN Önzőségét a személy átengedi az elméjén úgy, hogy nem szól bele - minden ÉN vagyok - és hagyja, hogy az beteljesítse magát az ember életében, akkor biztos lehet mindenki abban, hogy a hiány érzése soha nem jelenik meg számára. Ezért a Lét harmóniája és mindennek a beteljesedése tapasztalódik meg a személy életében a jelen pillanatban, ami miatt a kiszolgáltatottság érzését kikerülve, az elfogadás és a feltétel nélküliség megélésével, másokat is e szerint érzékel.

Végleges felismerődése az igazságnak, hogy ÉN Létezem csak, mint az igaz természetessége az Univerzum fizikális formájának, a végtelenen keresztül a Jelenlétben. Így a forma is csak rajtam keresztül tud megjelenni tapasztalatként, tehát az is ÉN vagyok, mint saját képmásom. Rajtam kívül nem létezik más, csak általam. Ez az Igazsága Önmagadnak, mikor nem a személy és a test-elme értelmezésével azonosultál. Hogy ki az az ÉN, azt viszont soha nem fogod tudni beazonosítani végleges formaként és tapasztalatként. Ezáltal a végtelen érzése szabadságként és áramlásként érzékelődik a test által..

Ha az ÉN Önzését elutasítja a személy, akkor a biztonság és a beteljesedés érzésének hiányaként, a kiszolgáltatottság érzésének megjelenésével, az elutasítások és a megfelelések-elvárások kapcsolatán keresztül érzékelődik a világ, és e szerint alakul ki a személy kapcsolata másokkal is.
Az igazság felismerésének a hiánya, az ego vagyis az „én” a személy azonosulásával elutasítja a forma nélkülit és a forma világát tartva a valóságának, folyamatos erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezt az illúziót fenntartsa. Ezért azt mondja, csak „én” létezem és mindent megteszek, hogy ezt a gondolatot fenntartva, a "vagyok valaki" gondolat elérése legyen a cél. Ezért egyre nagyobb figyelmet szentel a teljesítményre, a sikerre és a másiktól való megkülönböztetésre. Mivel az igazi élet felismerésének az elutasítása van jelen, ezért olyan rezgéseket mozgat ezáltal, ami a nem-Létet működteti, ezzel fenntartva a múlt és jövő létezését is. A pillanatot, amiben az élet tényleg jelen van, azt teljesen figyelmen kívül hagyja. Így persze, hogy a Lét bizonytalanság érzése végigkíséri a személy életét egészen addig, míg felismerődik a teljes igazság.