A Párkapcsolat mindig maga a szeretet!
Amikor egy férfi szeret, másképp szeret, mint a nő. Amikor
egy nő szeret, másképp szeret, mint a férfi. De egy biztosan közös bennük az
érzés, amiért szeretnek. Nem a történet, nem a külső eszközök, nem a személy,
nem a helyszín, hanem az érzés. Amit mindenki csak magában érezhet és ismerhet
fel. Soha senki nem fogja tudni rajta kívül, hogy az miről szól, mit jelent.
Csak az, aki érzi azt. De hogyan mondja el a másiknak, mi van szívében, hogyan
tudassa a másikkal, mit érez? Sehogyan! Erre nincsen módszer, nincsen tanács, nincs
szó, nincs semmilyen eszköz. Ehhez nem kell semmi más, csak Te, a puszta
lényed, a nyitottságod a védelmi rendszereid és a szerepeid nélkül! Maga a Jelenléted! Az érzéseid a szíveden
keresztül. Még akkor is, ha nem tudod mi vár rád, mikor ezt mind odaadod a
másiknak! A félelem veszi el, és az előrevetített múlt tapasztalatai zárják el a
párkapcsolatok őszinte szépségét. A másik fél mindig csak odaadja magát neked,
úgy ahogyan azt Ő gondolja. Te azt fogadod, úgy ahogyan azt Te gondolod. És
mégis mi az eredménye? A szeretet és a kapcsolat valahogyan megcsúszik,
meginog. Pedig mindenki azt akarja, hogy működjön. Mindenki csak magát adja benne! Csak nem úgy, ahogyan azt a
másik szeretné. Hanem úgy, ahogyan azt Ő szeretné. De kinek van igaza? Kié az
őszintébb és tisztább szeretet? Kié az igazi? Mindenkié!

A szeretet pont ezért feltétel nélküli, mivel mindenben s mindenkiben megjelenő változó formaként és érzésként. Csak akkor látok meg valamit, amit nem akarok, vagy akarok, ha
felismerem azt a külvilágon keresztül. Mint egy tükörképben. Ha fürdőruhában állok a tükör elé, akkor hiába
szeretném, ha a tükörben megjelenő kép egy estélyi ruhás nő lenne. És hiába
töröm össze a tükröt, vagy cserélem le, a kép nem fog változni az új tükörben sem. Először nekem
kell az estélyi ruhát egy fürdőruhára lecserélnem és majd csak ezután jelenik meg más kép a tükörben. Ez a párkapcsolat lényege is. A másikon keresztül felismerni mindent,
amitől féltem vagy rettegtem, és így elengedni, ha észreveszem, hogy az már nincs is
jelen. Mindig csak rávetítettem a másikra a saját történetemet. Akár tudatosan, akár nem. Az életemben az élet mindig én vagyok, aki látja az is, aki játssza az is, aki megéli az is és aki megítéli az is. Minden rólam szól. Belőlem indul ki és hozzám tér vissza. Akár tetszik, akár nem. Lehet másképp gondolkodni róla, de attól még az élet ez marad. Vagy felismerem és elfogadom a természet törvényeit, vagy megpróbálok mindent elkövetni, hogy azt megváltoztassam. De az nem fog menni, mert én is a természet részeként maga a természet vagyok. Csak felismerni tudom ezen keresztül saját magam igazságát. Az élet erre a legalkalmasabb játék! Szeretettel a szeretetben a szeretet felismeréséért, ami mindig ott van mindenben és mindenkiben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése