A Karácsony valós üzenete
Közeleg a karácsony és már
látszik, ahogy az emberek egyre jobban nekifeszülnek az ünnepnek. A
gondolataikban azzal vannak elfoglalva, hogy lesz, mi lesz, mennyibe kerül,
kinek mit vegyenek…? Pedig a szeretet ünnepe pont arra hívná fel a figyelmet,
hogy ne a körülményekkel foglalkozzunk, hanem ismerjük fel magunkban az érzést,
amit meg szeretnénk osztani másokkal. És ha már egyszer felismertük, hogy az
független bármitől és bárkitől, akkor minden pillanatban (független a
karácstól) megélhetjük annak jelenlétét és megoszthatjuk azt. Ez a tudatossága
a pillanatnak, mikor tudja a személy, hogy mit ismer fel és azt gyakorlatban is
képes megélni bármikor. Más néven ez a bölcsesség, az élet teljességének
megélése a mindennapokban.
Olyan nagy hangsúlyt fektet az
emberi elme a külső dolgokra, hogy már észre sem veszi pont az, amiért elkezdett
valamit, már rég elveszett a gondolatok és külsőségek értelmezésében. Elveszett
a karácsonyra jellemző szeretet érzése és felváltotta a megfelelés és elvárás
gondolata. Mit vegyek, mit kapok? Mennyibe kerül, örül-e neki? … stb. Ma már
nem békés karácsonyt jelent az ünnep, hanem inkább teher karácsonyaként jelenik
meg a legtöbb ember világában. Sok embertől hallom utána, hogy de jó, már túl
vagyok rajta, ahelyett, hogy az hangozna el milyen nagy boldogság volt újra
együtt lenni azokkal az emberekkel, akik fontosak a számodra, hiszen senki nem
tudhatja, hogy a következő pillanatban kik lesznek melletted a szeretteid közül. Túl nagy
feneket kerítünk a külsőségeknek és mellette teljesen elvesznek az igazi
érzések. Ha a te igazságod elfogad feltétel nélkül, mindennel együtt téged
olyannak, amilyen vagy, akkor ez rajtad keresztül is megnyilvánul mások felé.
Viszont, ha te nem engeded, hogy az érzések általad megnyilvánuljanak, mert
félsz, kételkedsz, bizalmatlan vagy, esetleg egy régi tapasztalati emlékbe
kapaszkodsz…. stb. akkor soha nem érinthet meg téged a feltétel nélküliség
érzése. Az élet magában hordozza a teljességet, az elfogadást, a tiszta érzéseket ítéletek nélkül, a szabadságot, ami megfelelés
és elvárás nélküli… stb. Ha ezeket elkezded az elme által értelmezni, és
feltételekhez kötni, a külvilágba kapaszkodni, akkor mindent elveszítesz, ami
az igazságod. A Karácsony lényege, hogy arra emlékeztessen, ami a Te vagy
valójában, a tiszta szív érzése, a SZERETET. És ez nem a hangzatos szavakról kell,
hogy szóljon, hanem arról a tiszta érzésről, amit mindig minden ember az
életében szeretne felismerni. Vagy így, vagy úgy, de szeretné megkapni, mert azt gondolja, hogy ez
nincs még nincs jelen az életében. Hiszi, hogy valamit tennie kell azért, hogy
azt kiérdemelje az élettől. Innentől kezdve a szeretet egy félelemmé alakul át
és máris eltűnt az igazsága ennek az érzésnek. Itt az idő, hogy mindenki
felismerje, ez az emberi természethez hozzá tartozik és meg is jeleníti magát minden
pillanatban.Az egy másik kérdés, hogy ezt el merjük fogadni és átadni ennek magunkat, vagy nem. A karácsony az életről kell, hogy szóljon, a Létezésről. Arról,
hogy az élet megadja nekünk a lehetőséget a tapasztalásra. Mindegy hogy azt az
elme jónak vagy rossznak kiálltja ki, de legalább van, aki tapasztal. Ez a
forma világa, valamiként megjelenni és semmiként eltűnni. Ebben viszont benne kell legyen,
az élet élvezete és nagyszerűsége, annak értelmezése nélkül.
Függetlenül attól, hogy az
ünnepek alatt egyedül vagy, vagy nem, mindig tartsd szem előtt, hogy az élet
változásának a tapasztalása csak akkor tud észlelődni, ha Létezel. Amíg életben
vagy, erre mindig meg van a lehetőséged! De ez csak akkor tud igazi
szeretetként megjelenni, ha sose feledkezel el arról, aki tényleg vagy, mivel csak
ennek a tükrében tud a személy jelen lenni formaként, és a személy jelenlétén
keresztül tud a körülmény megjelenni tapasztalatként. A legtöbb ember viszont ezt elfelejti és a
körülmény értelmezésével foglalkozva próbálja a személyt értékelni és
értelmezni, aminek a következtében a személy kiszolgáltatottá válik a
körülményeinek. Így viszont a személy soha nem tudja felismerni a saját
valóságát, ami független a tapasztalattól és a körülményektől, ezért hiszi azt,
hogy az nem is létezik. Ennek következtében a feltétel nélküli szeretet megélése
elmarad és átalakult egy áldozat szereppé, vagyis a körülmények áldozatává
válik az ember. A szeretet viszont nem követel áldozatokat, SOHA, senkitől! Ez
csak az elmének a képzelgése, mert nem tudja értelmezni a feltétel nélküliséget. Ezért von kétségbe minden olyan tapasztalatot, ami magában hordozza a feltétel nélküli szeretetet, mert az számára továbbra sem nem létező. Az elme csak az
értelmezhetőt és kézzelfoghatót tudja elfogadni, pont ezért az Igazság sem
jelenhet meg addig senkiben, míg az elme hatalmában tartja a személy létét.
Ezért vált a karácsony az információk világában nehézséggé, teherré. Az elme már nem látja értelmét ennek az egésznek. Szép lassan kizárta a szív érzését, ami
semminek nem keresi az értelmét. A szív mindig teljes elfogadásban van mindennel.
Érdemes egy kicsit megengedni magunknak, hogy a világot és ezzel a karácsonyt
is így szemléljük! Akkor nem fognak számítani az ajándékok, nem számítanak a
külsőségek, az ünnepi protokoll, hanem csak az a pillanat, amit ott akkor
felismerünk, függetlenül bármitől és bárkitől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése