Az illúzió

Az illúzió "valósága"

Az egész világ egy illúzió. Persze, ezt mindenki tudja, de amikor arra kerül a sor, hogy tényleg szembenézzünk ezzel, akkor jön a pánik. Ragaszkodunk az illúziónkhoz. - Ez vagyok én! Mi lesz, ha ezt elengedem! - És elkezdődnek az érvelések mellette és érte. Miért fontos számomra hogy megőrizzem az eddig elképzelt illúziómat magamról és a világomról. Mert ez jelenti az ego számára, hogy vagyok valaki! Ha ezt elengedem, akkor ki leszek és mi lesz velem, meg az eddig szorgalmasan és alapos munkával felépített világommal. Ezt nem lehet csak úgy elengedni! És mi van akkor, ha az nem is igaz, hogy minden csak illúzió? Akkor mi lesz igazán. És mi lesz az irányítással. Hol lesz akkor a sok new age-s tanítás, hogy én határozom meg azt, hogy mit akarok és én irányítom az életemet. Én döntöm, el, hogy mi lesz a jövőm, és hogyan éljem az életemet? Ezt elengedni szinte lehetetlen! – mondja ezt az ego. Ha mást nem is érdemes megtartani, de legalább akkor a szabad akarat létének az illúziójához szeretnék ragaszkodni. Az biztos, hogy létezik, mert azt mindenki mondja! Vagy az is csak egy illúzió? Ó, az nem lehet! A szabad akarat létezik! Igen, de kinek? Kinek fontos a szabad akarat! Lehet, hogy csak annak, aki még mindig abban az illúzióban él, hogy nem szabad! Hiszen aki tudja, azt, hogy minden maga a szabadság, annak nincs szüksége a szabad akaratra! Jaaaj Neee! Most merre menjek? Mire figyeljek?

Itt az idő, hogy észrevegyem minden gondolatom egy illúzió! Még „én” is az vagyok! Egy illúzió! Hiszen ha tényleg megvizsgálom és megfigyelem, hogy ki az, aki azt mondja, hogy én vagyok, ki az, aki megfigyeli, hogy mi a világ, ki az, aki észleli a gondolatokat, és mi az a gondolat egyáltalán, annak ez mind nem fontos! Minden, ami megjelenik a forma világában, az már egy illúzió. Sokan keresik az igazságot, kutatják önmagukat, de bátorságuk igazán nincsen ahhoz, hogy fel is ismerjék azt! Sokan mondják, hogy egy vagyok, hogy én nélküli vagyok, hogy megvilágosodtam, de továbbra is ragaszkodnak a világukhoz, a történeteikhez és a vagyok valaki érzéséhez! A szerepet az illúzió világában mindenki eljátssza, de a ragaszkodás és a világ valósága megszűnik az igazi elengedés hatására! Minden csak egy gondolattá válik a jelenlét állapotában. Megszűnik az idő, mint a múlt és a jövő, de még a jelen pillanatnak is illúzióvá válik a léte. Mikor már feltétel nélküli a bizalom és nincsenek kételyek, mikor megszűnik a tényleges elvárás az élet legkisebb tökéletessége felé és mikor már nem akarsz semmit sem, akkor tudod igazán megélni az életet. Mindent, amit csak adhat neked, az igazi mélységével. Akkor válik játékká és tét nélkülivé az igazságban!